Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

56 Btk. 69. §. dékot tulhaladólag létrejött eredmény miatt a közreműködőkkel szemben a tettessel azonos bűnvádi felelősség áll. (1899. ápr. 18., 1898. évi 7230. sz.) A tettes felmentése daczára a részes elítélhető. 179. C: A Btk. nem tartalmaz oly határozatot, hogy a tettesnek az egyébként megállapított büntetendő cselekmény vádja alól felmentése szükségkép a részeseknek felmentését is eredményezné. (1885. ápr. 24. 1084. sz.) Felbujtás elöföltétele. 180. C: Felbujtás csak akkor állapitható meg, ha a bűntett elkövettetett vagy legalább megkiséreltetett. (1888. jun. 17. 3942. sz.) ' 181. C: Habár az elsőbiróság Ítéletében felsorolt adatok igazolták is azt a feltevést, hogy) a vádlott értékén tul biztosított árukészletét valakivel felgyújtatta: közvetlen tettes hiányában felbujtóként elitélhető nem volt. (7172/89. sz.) 182. C: A mi B.-nek ugy a rablás, valamint a gyilkosság elkövetésére való közreműködését illeti, a C. ezen vádlott cselekményében a Btk. 69. §-a első pontjában megjelölt felbujtást látja fenforogni, s ezért ebben Ítélte őt bűnösnek. Az elsőfokú bíróság a Btk. 69. §-ának 1-ső, a tábla azon szakasz 2. pontja szerint minősítette a bünrészességet. A C. az elsőfokú bíróság minősítését tette magáévá. Mert még azon esetben is, ha bizonyítva nem volna, hogy M. Gy. megölésének és kiraboltatásának eszméje B.-től indult ki, sőt ha elfogadható volna B.-nek azon állítása, hogy nem ő, hanem S. hozta először szóba a «M. dolgot», minthogy a felbúj tásnak a «rábirás» lévén a tényező eleme, felbujtónak az tekintendő, a kinek cselekedete, magatartása képezte azon elhatározó okot, mely a tetteseket a bűntett elkövetésére reábirta, mely tehát a bűntettre irányzott akaratnak elhatározására megállapító, determináló okul szolgált. A törv. nem határozza melg a «rábirás» módjait, feltételeit, vagy ismérveit. A törv. tehát a bíróra hagyja az egyes esetek körülményei szerint annak megállapítását, hogy a tettesre gyakorolt eszmei hatás olyan volt-e, hogy ez ezen hatás által indíttatott a bűntett elkövetésének elhatározására. A Btk. 69. §. 1. pontjának szövege kétségtelen elfogadása azon általánosan elfogadott elvnek, hogy bármely módon eszközöltetett légyen a psychikai hatás, ha a tettes az által határoztatott el és ennek következtében a büntettet vagy vétséget elkövette, vagy megkisérlette: ez felbujtást képez, lett légyen az ezt eredményező cselekmény ajándék, ígéret, parancs, vagy bármely más módja a szellemre gyakorolt hatásnak. A fenforgó esetben a körülmények áttekintése és mérlegelése azon meggyőződést erősitik meg, hogy sem S., sem P. nem határozhatták volna el a M. elleni bűntett elkövetését, ha B. felhívásában, magatartásában a bűntett véghezvitelének lehetőségére már előre nem találják meg a szükséges biztosítást. Minden körülmény arra mutat, hogy mindkét tettest