Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

Btk. 333. §. 623 gitse, nem követ el lopást. De a követelés fennállását legalább valószínűsíteni kell. (1891. márcz. 10. 6194.) 1734. Pécsi T.: A létező jog érvényesítésére vonatkozó jogtalan zálogolás a Btk. 1. §-a értelmében büntetendő cselekményt nem képez. (1891. máj. 12. 32.) = Állandó gyakorlat, amelyhez képest felmentetett: A szabó, ki a kabátot sértettnek megvarrván, munkadiját nem tudta megkapni s miután a kabát tulajdonosa neki kijelentette, hogy ő fizetni nem tud, önhatalmúlag elvette a kabátot és zálogba tette, á zálog összegből pedig magát kielégítvén, a zálogjegyet, a kabát tulajdonosának visszaadta (Bpesti T. 1889. máj. 28., 1300.); az eladót, aki a vevőtől önhatalmilag visszavette az eladott dolgot, mert a kezes a megállapodáshoz képest Írásbeli kezességi nyilatkozatot nem akart adni (C. 1889. nov. 22., 9732.); — a hitelező, aki adósa házától teljes nyilvánossággal oly kijelentés mellett vett magához egy 6 frt értékű vánkost, hogy addig nem adja vissza, míg 3 frt követelését meg nem kapja (C. 1890. évi 2872.); — a hitelező, ki a vele vásárra utazó sértettnek, azzal, hogy a vásár végén elszámolnak, 5 irtot kölcsönadott s midőn társa a. vásár végén az 5 frtot visszaadni nem tudta, sértett kendőjét és a vásáron vett lisztjét tőle elvette (Pozsonyi T. 1891. jun. 2. 336.); — aki jogosnak vélt 5 frt követelésének érvényt szerzendő, a sértett lováról egy kantárt lerántott és e helyett, miután ez dulakodás közben elszakadt, egy gyeplőt önhatalmilag birtokába vett (C. 1891. okt. 6. 3298.); — az italmérési jogbérlő fia. ki a sértettek által szállított szeszes italt azért vette el, hogy az apja sérelmére való italmérési jövedéki csonkítást megakadályozza és erre bizonyítékot szerezzen (C. 1892. jun. 14. 5535.); — a bútorkereskedő, ki a városból a bútorok vételárának kifizetése nélkül más városba költöző adósa lakásáról a hitelezett bútorokat visszaszállittatta (C. 1898. máj. 6. 5386/1397.)— a bérbeadó, ki (a házbérrel adós eltávozó lakója ingóinak visszatartása által követelését kívánta biztosítani (C. 1901. ápr. 23. 2384/1901.); — a hitelező, ki követelésének a kielégítését kívánván biztosítani, sértett szekeréből a kerekeket zálogul vette (C. 1902. márcz. 17., 2455.). 1735.. Ellenkező: C. Vádlott V. M.-nak 10 K. értékű kabátját annak karjáról beszélgetés közben beleegyezése nélkül elvette és azt mondotta, hogy a kabátot eladja s a vételárat V. M. irányában fennálló követelésének kielégítésére fordítja. Vádlottnak ezen önhatalmú cselekménye jogtalan volt. A kabátot eladni, tehát azzal, mint sajátjával rendelkezni akart és igy azt eítulajdonitási szándékkal vette el V. M. birtokából. Vádlott e cselekménye a Btk. 333. §-ának minden akotó elemét kimerítvén, az alsóbiróságok helyesen alkalmazták a törvényt, amikor vádlott bűnösségét megállapították. (1902. jun. 11. 5550. sz., — A gyakorlat túlnyomó részben inkább azon irányzatot követi, mely a jogos, vagy bár csak — de jóhiszeműen — vélt követelés biztosítására zálogul, vagy annak kielégítése végett való elvételt büntetendő szándék hiányában büntethetlen cselekménynyé nyilvánítja. A legutolsóul közölt ellenkező határozat egyedül állónak tekinthető. Eítulajdonitási szándék hiánya; a tulajdonjog vitás volta. 1736. Vádlott boszut forralt a csendőrök ellen. Elhatározta tehát, _ hogy ha alkalom lesz, fegyvereiket elveszi és elrejti. Egyszer, midőn a csendőröket a rendőri szobában alva találta, fegyvereiket és az ahhoz tartozó töltényeket elvette s egy kútba rejtette el. Vádlott másnapra két czédulát irt, amelyeknek útmutatására a csendőrök a tőlük elvett fegyvereket megtalálták.