Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

622 Btk. 333. §. 1728. C: Vádlott a 11 éves G. G.-t rábírta arra, hogy L. Zs. kereskedő kirakatából 6 drb., összesen 6 korona értékű sétapálczát a tulajdonos beleegyezése nélkül jogtalanul eltulajdonitási szándékkal elvegyen. G. G. koránál fogva szabad elhatározási képességgel nem birt és igy a cselekmény elkövetésének csak eszközül szolgált: vádlott a lopás miatt tettesként ítéltetett el. (1903. ápr. 8.) — Azonos; C. 1888. febr. 29. 6838/1887.; C. 1894. szept. 2. 1076/1893. 1729. A. és B. vádlottak összebeszélve, együtt mentek ki lopás ezéljából a tanyára. Ott előbb nyílt helyről A. is, B. is 1—1 kolompot lopott, azután pedig A. feltörte sértett kunyhójában az ő bezárt ládáját s abból sértett csizmáját ellopta; ez alatt B. kívül őrt állott. C.: B. vádlott bűntársnak tettesként volt kinyilvánítandó, azért, mert nem segédkezés czéljából, hanem tettesi minőségben ment el a vádlottal a tanyára és1 mert a kolompok és a csizmalopás befejeztéig1 mindvégig jelen lévén: nem védekezihetik a Btk. 336. §. 3. p.-ja szerint való tettestársi minősítés ellen. (1898. febr. 18. 4226.) = A cselekmény minősitésére nézve olv. az 1744. sorszámot. 1730. Győri T.: Az ugyan nem volt beigazolható, hogy a vádlottak közül a tárczát melyikök vette ki a sértett zsebéből, az nedig nyilvánvaló, hogy a vádbeli cselekmény oly jellegű, melyet a dolog természeténél fogva csakis egy egyén hajthat végre; mégis, miután vádlottak cselekménye a lopásra irányuló közös akaratelhatározásra vezethető vissza s a vádlottak mindegyike a más;k számára a bűncselekmény elkövetését megkönnyítendő, a sértett figyelmét elvonni igyekezett és csak a véletlen kínálta alkalom döntötte el, hogy a tárczát melyikük emelje ki: a bíróság a vádlottakat tettestársaknak tekintette. C: A semmiségi panaszt elutasította. (1902. évi 10,233.) — Az «elkövetési cselekedetben való ténylee-es részvétel* volt ezideig az uányadó a tettestársaság megállapításánál. A fennebbi két eset kivétel e szabály alól s eltérés az objectivismus elvétől. A lopás indoka. (Ajándékozás végett való lopás, animus lucri, követelés biztosítása, önsegély.) 1731. C.: Lopást állapított meg, midőn vádlott avégből lopott, hogy a lopott dologgal mást megajándékozzon. (C: 1901. ápr. 16. 2180.) = Az, hogy mi okból, mi végből lop a tolvaj, nem változtat a bűnösség megállapításán; állandó gyakorlat. 1732. A tsz. vádlottat a lopás vádja alól abból az indokból mentette fel, mert vádlott cselekményében a jogtalan gazdagodást fnnforogni nem látta. C: Ezzel a tsz. megsértette a törvényt, mert a Btk. 333. §-ában meghatározott lopás tényálladék'ához a jogtalan elvétel és jogtalan eltulajdonítás czélzata kívántatik, ellenben a jogtalan gazdagodás 'innak lényeges alkatelemét nem képezi. (1903. febr. 18. 1459.) 1733. Bpesti T.: Aki azért veszi el másnak dolgát, hogy követelésére nézve, melyet a dolog tulajdonosa fizetni atevr, magát kielé-