Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

Btk. 330. §. mivel panaszos ki nem mutatta, de nem is állította, hogy a főbérlő azt albérbe laídni vádlottak beleegyezése nélkül jogosítva volt, hogy az albérlő és a főbérlő között kötött béleti szrerződéshez vádlottak hozzájárultak, illetőleg azt^ jóváhagyták, tehát azt magukra nézve is érvényesnek ismerték volna el: ennélfogva nevezett vádlottak, mint háztulajdonosok jogosultak voltak panaszost a szóban forgó lakás elhagyására felhivni s minthogy többszöri felszólításuknak nem engedett, a szobából, mint tulajdonukból eltávolítani), — C. 1897. márcz. 18., 4407/1896. sz. (minthogy vádlottnak, mint gyermekei atyjának, joga volt gyermekét nemcsak a válóper folyama alatt, hanem ha bíróilag e{l nem tiltatik, ennek befejezése után is meglátogatni,, ennélfogva nevezett vádlott nem követett el büntetendő cselekményt azzal, hogy abba az udvarba, hol neje a válóper folyama alatt lakott, bár bemászással és esteli 9 órakor, tehát szokatlan módon és időben behatolt, abból a czélból, hogy gyermekeit meglátogassa), — <C. 1899. jun. 27. 98. sz. ( nejétől törvényesen el nem vált férj a magánlaksértést neje terhére el nem követheti), — Bpest; T. 1899. szept. 27. 917. sz. (a magánlak megsértéséről nem lehet szó ott, hol több személynek közös és egyenlő joga van valamely lakáshoz; vádlott bár férjétől tényleg különválva élt, a tett elkövetésekor férjétől, sértett féltől jogérvényesen birói ítélettel még nem volt elválasztva s így a házasság nevezett felek közt jogilag fennállónak tekintendő; minthogy pedig a házasfelek törvényeink szerint az együttlakásra nemcsak jogosítva, de kötelezve is vannak, a házasság fennállása alatt a lakásra közös joggal birnak Ő így jogosítva vannak egymás lakásába be is hatolhatni), — C. 1902. ápr. 24. 3942. sz. (vádlott sértett sógorának házában azon czélból hatolt be, hogy az ott lakó házastársát, a ki tőle törvényesen elválva nem volt, a hozzá való visszatérésére felhívja), — C. 1888. szept. 21., 746. sz. (a vádlott lakására volt menendő, midőn az ugyanazon házban lakó K. L. fia őt egy kövei akarta meghajitani, de ő lakásába behúzódván, a íiu által dobott kő nem őt érte, hanem ablakját zúzta be; a vádlott elégtételt szerzendő, felment azonnal a második emeleten lakó K. L. lakására s kérdezősködésére azon választ nyerve, hogy K. L. ugyan nincs otthon, de neje és fiatal asszony leánya a szobában van, a szobába ment, s minthogy ablakja kitöréseért K. L.-nétól elégtétel helyett a lakásból való kiutasítást nyerte viszonzásul, és az, hogy távozása után is még cselédjei jelenlétében bitangnak nevezte őt panaszosnő, annyira indulatba hozták, hogy habár a lakást heves szóváltás után már elhagyta, oda ismét panaszos nő elhallgattatása miatt visszatérni akart; mivel azonban az ajtót zárva találta, az udvari folyosóra nyiló szoba félig behajtott ablakját kinyitva, azon beugrott). 1663. (Kassai T.: Vádlott a sértett ellen ennek távollétében foganatosított végrehajtás alkalmával lefoglalt és a nevezett sértett lakásában elhelyezett ingóságoknak zárgondnokául neveztetett ki; minthogy pedig ebbeli minőségében jogosítva volt a zárgondnoki tisztség sikeresebb betöltése, vagyis a lefoglalt tárgyakra való könnyebb felügyelhetés czéljából la lakáshoz kulcsot csináltatni, annyival inkább mert kétségtelen tény az is, hogy a kiküldött végrehajtó a végrehajtás foganatosítása titán ia sértett lakását, a maga használatára csináltatott kulcscsal felnyitotta és egy beteg rokonának megengedte, hogy a kérdéses lakásban addig maradhasson, mig az orvos megvizsgálja: a fenforgó körülmények közt a Btk. 330. §-ának súlya alá vonható büntetendő cselekményt nem foglalja magában. C.: Vádlott cselekményében a gonosz szándék felismerhető nem lévén: helybenhagyatik. (95. nov. 26. 42.) —• Felmentés jogtalanság tudatának hiánya miatt: C. 1896. febr. 28., J074. sz. (v. az ipa házánál tartózkodó nejéhez az ajtónak erőszakkal történt felnyitása mellett hatolt be, de azon hitben élt. h. joga van neje után