Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

598 Btk. 330. §. a vád alapjául szolgáló tett bűncselekményt képez-e, miért is mindkét alsóbiróság ítéletét megsemmisíteni s vádlottat elitélni kellett. (902. nov. 24. 10,098.) 1661. C. : A tábla valóknak fogadta el azokat a tényeket, hogy a kérdéses időben 8—9 órakor este T. K. vádlott, apósa U. P. lakására ment, hogy nejét hazahívja. Mjdőn T. K. az ablakon zörgetve a lakásba való bebocsáj tatását kérte, azt U. P. megtagadta, azonban a vádlottak a lakás előszobájának ajtaját betörve, behatoltak U. P. lakásába. Abból a körülményből, hogy aznapon T. K.-né férjét elhagyva, szüleihez távozott és a kérdéses napon szüleinél ugyanabban a lakásban tartózkodott, 'nem következtethető az, miként azt a tábla felhozza, hogy U. P. lakása most már T. K.-né lakásául is tekintendő, de T. K. legyáltalában jogosítva nem volt U. P. tiltakozása daczára annak lakásába erőszakkal behatolni azon ürügy alatt sem, hogy a neje által állítólag elvitt csekély ingóságokat visszakövetelje. Ezek a tények mindkét vádlott ellenében a Btk. 330. §-ába ütköző magánlak megsértés bűntettének ismérveit teljesen kimerítik. (903. ápr. 21., 3531.) = Hasonló határozat: C. 1319/1898. sz. (a v. elment a panaszos lakására s pianaszos állítása szerint, rajta erőszakot akart elkövetni; a dulakodás közben megsérült vádlottat időközben odajött neje és leánya elvezették, ő azonban visszajött s a bezárt konyhaajtót befeszítve, a szobába hatolt és oit ai panaszost megverte). 1662. OL: Vádlottaknak abban a cselekményükben, hogy'az elsőrendű vádlottat részben tulajdonilag illetett s általa elárvereztetett lakházba az árverés Bíapján la haszonélvező akarata ellen bementek és abban bent időztek, a jogtalan behatolás ismérve nem foglaltatik, mert B. Pál mint résztulajdonos és árverést szenvedő jogosan mehetett be, K. Lajos pedig csak mint meghívott vendég volt jelen, ugy mint a többiek. (1882. decz. 16. 3696.) = Fölmentés, mert a behatolás jogos alapon történt: C. 1882. febr. 9., 7133/1881. sz. (a csak tényleg, de nem bíróilag férjétől elvált nő férje ellenében nem követheti el a magánlak megsértését), —• C. 1882.. jul. 13., 2578. sz. (a háztulajdonos, ill. megbízottja az általa felmondott, de a illakó által a felmondási idő eltelte után is elfoglalva tartott lakásba, behatolni jogosítva van), — C. 1885. febr. 24. 602. sz. (a 330. §. esete ílem forog fenn, ha a szomszéd telek tulajdonosa egy, az ő jogait sértő építkezés megakadályozása végett a kerítés átlépésével behatol a szomszéd telek területére), — C. 1888. jun. 7. 8895. sz. (a háziúr a bérleti idő letelte után kihurczolkodni nem akaró lakójának lakásába bement; az ajtókat s ablakokat kiszedte s a bútorokat kihordta), — C. 1889. szept. 5., 699. sz. ínem vehető jogtalannak a vevő behatolása az általa megvett ingatlanba, habár ő a vételárt szerződésellenesen nem is fizette még meg), C. 1893. febr. 21., 302. sz. (a Budapesten érvényes lakbérleti szabályok értelmében a kiköltöző bérlő a bérévnegyed első köznapján a kiköltözést reggel 8 órakor megkezdeni tartozik; minthogy sértett fél és neje a költözködést még később sem kezdték meg, ennélfogva panaszolt háztulajdonosnak, ill. az ujabb lakbérlő szorgalmazása következtében, sértett ingóságait a lépcsőházba hordatták, a panaszolt magánlaksértést, avagy más büntetendő cselekményt nem képez), — C. 1894. szept. 6., (a főbérlő a lakásból minden híradás nélkül kiköltözött és a községből is elment, ez által pedig a bérletet tényleg megszüntette, és minthogy ennek következtében az albérlet is véget ért.