Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

Btk. 266. §. 421 K. L., mint vádlott ügyvédsegéde megbízása folytán behajtott pénzeket elsikkasztott, hogy ezen, valamint egy más előző perben hamis tanúságot tett. Tekintve, hogy az emiitett felebbezés zárkérelme az, hogy a K. L. tanuzására alapított Ítélet feloldassák és ujabb tárgyalás rendeltessék, a mennyiben a kérdéses peres ügyben kétségtelenül bűncselekmények merültek fel, az ügy a büntető bírósághoz tétessék által: a vád alapjául szolgált felebbezés a Btk. 260. §-ában meghatározott vádat tartalmazónak nem tekinthető. De a felsorolt állitások megállapítják a Btk. 258. §-ában megállapított vétséget, melyért vádlott, miután K. L. nem volt amaz ügyben ügyfél, és így a Btk. 266. §-a nem is alkalmazható, büntetendő. (1890. márcz. 6., 8680/889. sz.) 1185. Szegedi T.: Minthogy a tanuknak vallomásával be van bizonyítva, hogy vádlották a jmagánvádló R. Á.-nak azt mondották, hogy: ^megcsaltad az árvákat», tehát oly határozott tényt állítottak róla, mely valódisága esetén magánvádló ellen a bűnvádi eljárás megindításának okát képezné; minthogy vádlottak e meggyalázó kifejezést nem az illetékes hatóság előtt folyamatban levő-, sem az; ezen ügyre vonatkozó tárgyalás alkalmával használták és így a Btk. 266. §-a velők szemben nem alkalmazható: ennélfogva vádlottakat a rágalmazás vétségében bűnösnek kimondani kellett. €.: A felebbezés visszautasittatik. (1893. szept. 12. 7679.) 1186. Nagyváradi T.: A. J. lelkész és többek jelenlétében vádlott magánvádlóról azt állította, hogy neki panaszosné 200 frtot ígért, hogy férjét T. L-t tegye el láb alól. Tekintve, hogy a lelkész laBtk. 164. §-ához képest hatóságnak nem tekinthető és különben is a Btk. 266. §-ának értelme és czélzata nem1 lehet az, hogy a felek vagy tanuk valamelyike, nem is a tárgyalás, de csupán a lelkész által megkisérlett óékéltetés alkalmával, a másikat rágalmazó vagy meggyalázó kifejezésekkel illethesse, mindezeknélfogVa vádlottat a rágalmazás vétségében bűnösnek kimondani kellett. €.: A felebbezés visszautasittatik. (1894. ápr. 24. 2877. sz.) 1187. Szegedi tsz.: A járásbíróság vádlottat azon az alapon mentette fel a vád alól, hogy Vádlott azon rágalmazó tényállást, 'hogy a sértettel, illetve a főmagánvádlóval szerelmi viszonyt folytatott, egy a főmagánvádló ellen folyamatban volt ügyben tartott tárgyalás alkalmával, midőn vádlott, mint tanú kihallgattatott, a tárgyaló biró kérdésére mondotta. Minthogy azonban a Btk'. 266. §-a értelmében a bűnvádi eljárásnak csak akkor nincsen helye, ha maguk az ügyfelek, a peres felek az ügyre vonatkozólag vagy reájuk' vonatkozólag akár élőszóval a tárgyalás alkalmával, akár az ügyiratokban rágalmazó tényt, vagy gyalázó kifejezést használnak; minthogy ebből kifolyólag, ha egy az ügy, vagy peres feleken kivül álló harmadik személy, illetve egy tanú a tárgyalás folyamán az egyik, vagy másik ügy, vagy peres félre nézve rágalmazó tényt állit, ezen tanú nem részesülhet a Btk. 266. §-ában