Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

420 Btk. 264. §. C: Tekintve, hogy vádlott néhai B. A. ellen feljelentést nem tett, hanem a polgári per tárgyalásakor alperesi védelem gyanánt állította azt, hogy a kérdés alatti elismervényt a sértett fél «csinálta» s jhogy az hamis; tekintve, hogy e Iszerint hamis vád fenn nem forog, mennyiben pedig rágalmazás forogna fenn: az a Btk. 266. §-a értelmében büntetendő cselekményt ezúttal nem képez: ennélfogva az alsóbb bíróságok ítéletei megváltoztattatnak s vádlott a vád és következményeinek terhe alól felmentetik. (1890. nov. 6. 2213. sz.) 1182. Bpesti T.: Az eljárás adatai szerint vádlott a vadászati kihágás tárgyalása alkalmával az ügyfele ellen vádba helyezett tényre nézve kihallgatott terhelő tanuk hitelének gyengítése végett, védői minőségben használta a vádbeli kitételeket. Minthogy a bizonyítékok (a bizonyítási anyag) az ügynek kiegészítő részét képezik! s igy azon megjegyzések, melyek a felek vagy képviselőik a bizonyítékok elfogadhatására nézve tesznek, az ügyre vonatkozólag tétetnek; minthogy továbbá a tanúvallomások fölötti észrevételezés perrendszerü jog, melylyel az ügyvéd az 1874. évi XXXIV. t.-cz. 52. §-a értelmében teljes Bzabadsággal élhet: az elsőbiróság az esetet helyesen vonta a Btk. 266. §-a alá. (1895. szeptember 5. 4249. sz.) c) bűnösség. 1183. Bpesti T.: Vádlottak a H. M. és társai ellen könnyű testi sértés vétsége miatt folyamatban volt bűnügynek tárgyalása alkalmával, midőn H. T. mint tanú a bíróság előtt vallott, akként nyilatkozott, hogy H. T. (jelenlegi magánvádló) hamisan esküdött. Igaz ugyan, hogy vádlott ezen nyilatkozatot még akkor tette, midőn a fentjelzett ügy a bíróság előtt még folyamatban volt, és az is igaz, hogy ezen nyilatkozatáért vádlott az eljárt bíróság által azonnal rendre utasíttatott; mindazonáltal a Btk. 266. §-a jelen esetben helyt nem foghat, mert e gyalázó kifejezés nem amaz ügyre és az ügyfelekre, hanem az akkor tanuként beidézett magánvádlóra vonatkozólag tétetett, a most hivatkozott szakasz tehát vádlott tettét nem menti, de nem menti az sem, hogy vádlott akkor a bíróság által azonnal rendre utasíttatott, mert ezen rendre utasítás, mint egyszerű feddés, vádlottat a büntetőjogi felelősség alól fel nem menti. Ennélfogva vádlottat rágalmazás vétségében bűnösnek kimondani kellett. C: A felebbezés visszautasittatik. (1889. szept. 20. 6525. sz.) — Azonos: Marosvásárhelyi T. 2449/1899. sz. (egy polgári perben megtartott tárgyalás alkalmával az egyik fél a magánvádlóra hivatkozott, mint tanura s ekkor a terhelt ügyvéd azt jegyezte meg, hogy a terhelt vadházasságban él L. P.-vel; a terhelt elítéltetett, mert tanúról állította a sértő kifejezéseket s igy a Btk. 266. §-ának kivételes rendelkezésére nern hivatkozhatik). = Ellenkező: C. 605/1893. sz. (a Btk. 266. §^a alapján büntetlenül hagyatott a tanú ellen használt az a kifogás, h. a tanú ezen ügyben hamisan esküdött). 1184. C: A vád tárgya vádlottnak! H. K. elleni a járásbíróság előtt indított polgári perében benyújtott felebbezésben foglalt azon állítása, hogy