Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

Btk. 266. §. 41 <J 1174. Bpesti T.: Az izraelita hitközség elnöksége nem hatóság; az ott folyamatban levő ügyekre nézve a Btk. 266. §-a nem alkalmazható. (1890. máj. 21. 11401. sz.) 1175. C: Fegyelmi ügyben a terhelt által a vizsgáló biztos eljárása ellen beadott kérvényben használt becsületsértési vagy rágalmazó kifejezések miatt a Btk. 266. §-a értelmében bűnvádi eljárásnak nincs helye. (1890. nov. 22. 4736. sz.) 1176. Bpesti T.: Az a kérdés, vájjon a Btk. 266. §-ában meghatározott mentő körülmény fenforog-e: csak az ügy érdemleges tárgyalásánál állapitható meg. (1890. decz. 30. 47183. sz.) 1177. C: A csendőrök a hivatalos járatukból kifolyó általuk feljelentett cselekmények iránt folyamatban levő eljárásoknál nem ügyfelek — következésképp a Btk. 266. §. alapján valótlan vádak és meggyalázó állításokkal büntetlenül nem illethetők. (1898. ápr. 13. 457. sz.) 1178. Bpesti T.: A köztisztviselő által hivatalos iratban, közérdekből használt kifejezések miatt magánfelek rágalmazás vagy becsületsértés vétsége czimén vádat nem emelhetnek. (1899. okt. 31. 8298. sz.) C: Hh. (1900. jan. 5. 12724/99. sz.) Azonos: C. 2467/1894. sz. b) fölmentés; 1179. C.: Nem büntettetik a rágalmazás, ha a panaszlott kifejezések (aláírás hamisítása) a hatóság előtt folyamatban levő ügyben, ezen ügyre és az ügyfelekre vonatkozó tárgyalás alkalmával ejtettek. (1884. márcz. 28. 1193. sz.) 1180. Marosvásárhelyi T.: Vádlottak a hunyadi egyházmegyei esperes által kiküldött papi eskető biztosok által feltett kérdésre hogy minő természetűnek ismerik magánvádlót? az egyházi hatóság előtt folyamatban levő ügyben, ezen ügyre vonatkozólag nem vádképpen s rágalmazási szándékból, hanem jóhiszemüleg s kötelességszerű leg saját magánértesüléseik szerint tették ama vallomásukat, miszerint magánvádló cselédeit veréssel kényszeritette neje ellen vallani, s hogy rossz természetű egyén. Eme cselekménye vádlottaknak annál kevésbé képezi a Btk. 258. §-ában irt rágalmazás vétségének tényálladékát, mert a mint K. M. vallomásából kitűnik, magánvádló és volt neje között a házassági törvényszék által nem az emiitett s .vádlottak által tett vallomások alapján, hanem házasságtörés czimén mondatott ki az elválasztó határozat. C: A felebbezés visszautasittatik. (1888. nov. 23. 6759. sz.) 1181. V. egy polgári perben, mint alperes azon kifogással élt, hogy a felperes B. A. által becsatolt s a kereset alapját képező 32 frtos nyugta hamis s hogy ezt B. A. hamisította. A bpesti T. v.-at a 260. §. alapján elitélte, mert védekezése tulment a 266. §-ba vont korlátokon. 27*