Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

Btk. 264. §. 417 jelentésben értesítette. Az illetékes szolgabíró a panasznak hozzá beérkezte után elrendelte a kérdéses mérleg megvizsgálását, ami a panasz megtétele után mintegy 6 hét múlva teljesíttetett; midőn is a vizsgálat eredménytelen maradt, mire a főszolgabíró, mint első fokú rendőri hatóság, minden további nyomozás mellőzésével az eljárást egyszerűen beszüntette. A határozat jogerőre emelkedése után V. L. és V. S. L. F. ellen a Btk. 260. §-a' alapján emeltek vádat, melynek alapján az elsőfokú bíróság v.-at el is Ítélte. B p e s t i T.: Minthogy a vád valótlansága lényeges alkatrészét képezi a Btk. 260. §-ban körülírt rágalmazás tényálladékának s az mint bármely más lényeges kellék a biró által nyomozandó és állapítandó meg s ha ez nem bizonyítható, akkor nem létezik büntetendő cselekmény, miből okszerűen következik az- is, hogy'' a Btk. 264. §-a 3. (pontja a Btk. 260. §-ában körülírt rágalmazása esetére alkalmazást nem is nyerhet. Ehhez képest, minthogy L. már a mértékhitelesítő hivatal előtt hivatkozott tanukra, akik azonban ki nem hallgattattak, minthogy a jelen bűnügy vizsgálatánál már kihallgatott B. I. és T. E. tanuk megerősítik azt, hogy a V- czégnél V. S. olyan mérleget használt, amely méltán gyanút kelthetett bárkiben is, minthogy ennek a dolognak hire meíiffc s a klöziérdek szempontjából is azt az illetékes mértékhitelesítőnél bejelenteni bárki is jogosítva lehetett, mert egy elterjedt hírnek a feljelentése nem büntethető, még ha az valótlannak bizonyulna is; az elsőbiróság tehát helyesen szüntette meg az eljárást a terhelt irányában. (1897. ápr. 6. 2383. sz.) 1169. Pécsi T.: A H. A.-ról állított tényekre nézve a folyamatba tett fegyelmi eljárás során megszüntető határozat hozatván, a Btk. 264. §. 3. p. értelmében a vádlottak által használt állitások valódisága bizonyításának hely nem lehet. C: Hh. (1898. szept. 24. 7353. sz.) 1170. A Btk. 264. §. 3. bekezdésében azt a rendelkezést tartalmazza ugyan, hogy ha az állított tényre nézve jogérvényes felmentő ítélet vagy megszüntetési határozat hozatott, az állítás vagy kifejezés valódisága bebizonyításának nincs helye és az még a sértett fél kívánatára sem engedhető meg; ámde ennek a rendelkezésnek nincsen helye az olyan rágalmazásnál, a mely hatóság előtt követtetik el. Ugyanis kizártnak tekintendő az, hogy a Btk. 264. §. 3. bekezdése a Btk. 260. §-ának esetében is alkalmazást nyerhetne, mert ezen törvényszakasz szerint akkor van csak elkövetve a rágalmazás, ha valaki mást hatóság előtt büntetendő cselekmény elkövetésével vádolt és ha vádja valótlannak bizonyul, az ezen 260. §-ban meghatározott rágalmazásnak tehát tényálladékához tartozik a «vád valótlanságának a bebizonyitása», minthogy pedig abból a körülményből magából, hogy a feljelentés folytán folyamatba tett eljárás befejeztével a feljelentett felmentetett, avagy ellene az eljárás megszüntettetett, éppen nem következik az, hogy a följelentés, a vád valótlan volt, mert hiszen a felmentő ítéletnek és a megszüntető végzésnek az alapját az esetek nagy többségében éppen az a körülmény képezi, hogy kellő megnyugtató bizonyítékok előállitDöntvénytár. 27