Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

414 Btk. 263., 264. §§. a Btk. 260. §-ába ütköző rágalmazás vétsége miatt Ítéltettek el, elkö*etve az által, hogy a győri kir. törvényszéknél s Győrmegye alispánjánál benyújtott feljelentésükben K. M. községi jegyzőről azt állították, hogy a közbirtokosok tulajdonát képező területből a p.-i téglagyárnak használatul egy utat engedett át, melyért egy hold földet ingyen használatra kapott. C: Magán vádló K. M. vallomásából s tanuk vallomásából kitűnik, hogy a pataházi téglagyár az emiitett legelőterületen át oly utat használt, mely a térképen kitüntetve nem volt s ugyancsak a magánvádlónak vallomásából kitűnik, hogly ő a téglagyártól egy hold földet kapott, melyért haszonbért nem fizetett. Minthogy ezek szerint a két vádlottnak, mint szinte közbirtokosnak, jogos magánérdekük megóvása czéljából benyújtott beadványban nem valótlan tények állíttattak magánvádlóról, az arra való tényekből vont következtetés pedig vádlottaknak be nem számithatók: ekkép a vádlottak cselekményeiben a Btk. 258. §. s illetve 260. §-ába ütköző rágalmazás vétségeinek jelenségei fel nem ismerhetők! s igy a Bp. 556. §-a szerint alkalmazandó 437. §-ának harmadik bekezdése értelmében mindkét alsóbirósági Ítéletnek megsemmisítésével vádlottakait a vád alól fel kellett menteni. (1901. február 12. 821. sz.) Valódiság bizonyításának kizárása. 264. §. 1162. C: A 385. §. 1. c) pontjára alapított semmiségi panaszt a főmagánvádló, illetve képviselője azzal indokolta, hogy jelen esetben a valóság bizonyítása a Btk, 264. §-ának 2. pontja szerint egyáltalán nem volt megengedhető s ekként a;z a vádlott büntetlenségét nem eredményezheti. Ezt a kérelmet a kir. Curia nem találta alaposnak azért, mert a vád tárgyát képező hírlapi czikkben az lévén nyilvánosságra hozva, hogy a főmagánvádlónak nagybérlői gazdálkodása az illető vidék földmives népének anyagi helyzetére mily káros hatással bir, az erre vonatkozóan felhozott adatok nem foglalhatók a Btk. 264. §-ának 2. pontjának szabványa alá. Minthogy eszerint a törvény a valóság bizonyítását a fenforgó esetre nézve nem zárja ki, a kir. tábla pedig azt sikerültnek mondotta kii s a vádlott felmentését ezen az alapon hagyta helyben, ezzel a Btk. rendelkezését a Bp. 385. §-ának 1. c) pontjában említett kérdésben nem alkalmazta tévesen. (1902. jun. 3. 5203.) 1163. C: Noha kétséget nem szenved, hogy a Btk. 264. §-ának 3. pontja határozottan rendeli, hogy az állitások bebizonyításának még a sértett fél beleegyezésével sincs helye, ha az állított tényre nézve jogérvényes megszüntetési határozat hozatott, melynek az esküdtszék általi bírálata s mintegy felülvizsgálata meg nem engedhető, s minthogy a törvény e rendeleténél fogva a G. I. által G. J. ellen indított, jogérvényes birói határozattal megszüntetett bűnügy iratainak felolvastatása, valamint a tanuknak kihallgatása azon czélból, hogy az említett ügyiratok és tanuk által oly tényekre vonatkozó állitások bizonyittassanak, melyekre nézve a megszüntető bírói határozat hozatott, az idézett törvény által szorosan tiltva van: ebből azonban nem következtethető, hogy