Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

Btk. 263. §. 413 Az állítás valósága bizonyítás tárgyává tétetett ugyan; de a kir. törvényszék tényként állapította meg, hogy az, a tanuk alkalmatlan volta miatt, bizonyítottnak nem vehető, s így az állított tény valósága bizonyítva nincs. A Btk. 263. §-ának alkalmazhatósága tehát ki van zárva. (1901. szeptember 21. 5581. sz.) Valódiság bizonyítása jogos magánérdekből. 1159. Vádlott a korcsmában löbbek jelenlétiben I. S.-t rablónak és czigánynak nevezte, azért, mert bora árából 30 frtot, melyet a vevő utólagosan az ő nevére a postán megküldött, felvett, s a helyett, hogy neki átadta volna, magának jogtalanul megtartotta. Szombathelyi tsz.: Vádlottnak az a védekezése, hogy ő, midőn I. S.-t megsértette, azt csakis jogos magánérdeke megóvása czéljából tette volna, figyelembevehető nem volt, mert a jogos magánérdek megóvása jelen esetben nem követelte, hogy vádlott I. S.-t rablónak és czigánynak nevezhette volna, miután vélt sérelmét a törvény utján orvosolhatta. Ennélfogva vádlott a Btk. 261. §-a értelmében a becsületsértés vétségében vétkesnek volt kimondandó. B p e s t i T.: Az elsőfokú bíróság Ítélete azért is helybenhagyandó volt, mert vádlott a meggyalázó szavakat nem jogos magánérdeke megóvása czéljából (Btk. 263. §-a 5. p.), .hanem boszuból s egyenesen sértésre irányzott czélzattal mondotta. C: Hh. (1885. jan. 20. 8017/884. sz.) 1160 A v. a panaszost hét tyúkjának és egy zsákjának eltulajdonításával vádolta. A kisjenői.jb. e miatt a 258. §. alapján elítélte. B p e s t i T.: A magánvádló a tárgyalás során megerősíti vádlottnak azt a védekezését, hogy ennek elidegenített két tyúkja és egy zsákja tekintetében vádlottnak kártérítést ajánlott; egy tanú pedig bizonyítja, hogy magánvádló előtte a vádlottnak azt mondotta, miként a kérdéses két tyúkot és egy zsákot vádlottnak vissza fogja téríteni, ha erről a hatóságnak feljelentést nem tesz; vádlott azonban erről az esetről a községi elöljáróságnak már feljelentést tévén, magánvádlónak az a kifogása, mintha ő ez ajánlatát csak arra az esetre tette, ha vádlott beigazolandja, hogy tyúkját és zsákjájt ő lopta el, figyelembe nem jöhet. Másfelől minthogy a kiderített adatok szerint kétségtelen, hogy vádlott a vádí'eljelentés tárgyát képező állítást csakis az emiitett ténykörülmények által indokolt feltevés alapján, jogos magánérdekeinek előmozdítása végett mondotta és tette meg a szükséges lépéseket az elöljáróságnál: a vádlott cselekménye büntető beszámítás alá nem vonható s ebből folyólag: a kir. járásbíróság ítéletének megváltoztatásával vádlottat a rágalmazás vétsége miatti vád és következményeinek terhe alól felmenteni kellett. C: A felebbezés visszautasittatik. (1890. jun. 19. 5702. sz.) 1161. Vádlottak a győri kir. bíróságnak ítéletével a Btk. 258. §-ába ütköző rágalmazás vétsége miatt a győri kir. törvényszéknek ítéletével pedig