Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

412 Btk. 263. §. ezt a közérdek, nevezetesen a református egyház érdekében tette, azért nyilatkozata rágalmazásnak nem tekinthető, annál inkább sem, mert a református egyház törvényei s szabályai szerint az egyházi gyűlésben elkövetett sértésekért első sorban a presbyterium előtt s az egyházi törvények szerint keresendő a megtorlás. Ennélfogva vádlott a Btk. 258. §-a szerint rágalmazás vétségeinek vádja alol a 263. §. 5. pontja alapján felmentendő volt. Győri T.: Hh. C: A magánvádló felebbezése visszautasittatik. (1892. június 22. 5630. sz.) 115C. Vádlottak feljelentésükben a magánvádlóról azt állították, hogy jövedelmét eltitkolja, őt tehát azzal gyanúsították, hogy az adóbevallásnál nem járt el tisztességesen. C: Tekintve, hogy a magánvádló beismerte, hogy ő jövedelmét be nem vallotta, holott megadózás alá eső jövedelme tényleg volt; tekintve továbbá, hogy ezen vádlottak feljelentése folytán rovatott magánvádlóra megfelelő jövedelmi adó; végre tekintve, hogy az 1883. évi XLIV. t.-cz. 18. §. alapján a közérdek szempontjából bárki jogosult a beadott aldóvallomások iránt észrevételeit akár az adófelügyelő, akár az adókivető-bizottsághoz benyújtani s ekként vádlottak eljárásukért a Btk. 263, §. 5. pontja értelmében nem1 büntethetők: ezen okból az Ítélőtábla Ítélete helybenhagyatik. (1893. jan. 11. 8235/92. sz.) 1157. Debreczeni T.: Vádlottak helyesen mentettek fel a vád alól, mert a beszerzett iratokból kétségtelen, hogy a felebbezésekben használt kifejezések és állitások czélja tisztán Ny. város közönsége ama közérdekének megóvása volt, hogy az igen fontos városi jegyzői tisztség egy kifogástalan egyén által legyen betöltve; minthogy pedig a panaszolt felebbezésben a csatolt ítéletekkel bizonyítva van, hogy M. József magánvádló két ízben volt szabadságvesztés-büntetésre itelve: a panaszolt állitások és kifejezések a Btk. 263. §. 5. pontja alapján nem büntethetők. C: A felebbezés visszautasittatik. (1893. május 19. 4342. sz.) 1158. Vádlott többek előtt azt állította magánvádlóról, hogy <;a vámszedési jog bérbeadásánál sápot kapott.» C.: Vádlott nem indokolván perorvoslatát, csak védekezéséből lehet következtetni, hogy a Bp. 385. §. 1. c) pontja alapján azért Jelentett be semmiségi panaszt, mert a Btk. 263. §. 5. pontja alapján fel nem mentetett ' Azonban ez a semmiségi panasz is alaptalan. Hogy a büntetőtörvénykönyv idézett rendelkezése alkalmazható legyen, vádlottnak kettőt kellett volna bizonyítani: a közérdekből vagy jogos magánérdekből való cselekvést és az állított tény valóságát. Az előbbi körülményre nézve nem is ajánlott fel bizonyítékot és ilyen a perben sem merült fel.