Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

Btk. 261. §. 397 testület közgyűlése előtt F. Gy. magánvádló fizetésemelési kérvényének tárgyalása alkalmával magánvádlóra vonatkoztatva, azt a kijelentéit tette, hogy eljárása, mivel már harmadik izben kéri a fizetésemelést, hadjárat a község ellen és példaképen szintén magánvádlóra vonatkoztatva, azt hozta fel, hogy ugy tesz, mint az egykori ember, aki elment lopni és felirta az ajtóra, vha sikerül jó, ha nem sikerül, ugy is jó»). 1106. C: Másoktól hallott becsületsértő állitások terjesztése becsületsértés. (188. aug. 22. 3777. sz.) 1107. C: Föltételesen használt megbecstelenítő kifejezés becsületsértés. (1882. márcz. 10. 11,906/1881. sz.) = Azonos: (A Btk. 261. §-a szerint a becsületsértés vétségét az követi el, a ki más ellen megyalázó kifejezést használ; azon körülmény pedig, hogy a meggyalázó kifejezést valamely feltételre alapítja, annak becsületsértő jellegét el nem enyészti). C. 5096/1883. sz. Levélben, írásban sürgönynyel és képes ábrázolattal elkövetett becsületsértés. 1108. C: Zárt levél utján is elkövethető a becsületsértés, ha a levélben a sértő szavak («Ön hazudik», «Nem lakunk a bakonyi erdőben, a hol ön bizonyosan nevelkedett))) ugy vannak áthúzva, hogy azok olvashatók maradtak, a becsületsértés vétsége ezen áthúzott szavak alapján megállapítható. (1882. jun. 2. 1333. sz.) 1109. C: Azon körülmény, hogy a vádlott levélben kérte a czimzettet, hogy a levelet semmisítse meg, tehát még azt sem akarta, hogy a levélben foglaltak még véletlenségből is másnak tudomására jussanak, figyelembe nem jöhet, mivel tényleg elkövetett büntetendő cselekmény beszámítás nélkül nem maradhat. (1883. jan. 18. 12,147/82. sz.) 1110. C: M. G. a' vádlott részéről hozzá intézett levelek tartama által vele szemben elkövetett jogsértés miatt vádat emelt; tekintve, hogy vádlott különösen a saját neve alatt irt levélben, M. G. irányában több meggyalázó kifejezést használt, jelesen azt, hogy tekintse magát vádlott láiltal felpofozottnak és kerülje ki vádlottat az utczán, mert különben annak teszi ki magát, hogy vádlott őt felpofozza; eme kifejezések használata a Btk. 261. §-ában meghatározott becsületsértés vétségének tényálladékát kétségkívül megállapítja. (1902. decz. 15. 10,785.) 1111. Budapesti tsz.: V. levelet intézett Z. E. honvéd-lovassági felügyelő tábornokhoz, mint F. K. honvédhuszár főhadnagy felettes hatóságához, s e levélben előadván a közötte és nevezett főhadnagy között előfordult összeütközést, azt állítja, hogy a főhadnagy, a ki őt megsértette, ezért az elégtételadást megtagadta. A vád valótlan volt. A bpesti tsz. hamis vádat, a T. becsületsértést állapított meg. Bpesti T.: Vádlott a 7. a. levelet ÍZ. E. tábornokhoz intézte, aki mint ilyen, nem hatóság; vádlottnak az iá cselekménye tehát már azért sem hamis vádat, hanem csak becsületsértést .képez, mert noha