Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

398 Btk. 261. §. a levél tartalma a rágalmazás tényálladékának megállapítására alkalmas, de a levelet vádlott csak egy személylyel közölte. C.: A kir. tábla ítélete helybenhagyatik a 'hamis vád vétsége helyett megállapított becsületsértés tekintetében azért, mert nincs bizonyíték larra nézve, hogy a vádlott levelét Z. E. tábornokhoz, mint a sértett félnek felettes hatóságához ós feljelentésképen intézte volna, hanem ia levél czimzéséből és tartalmából kitetszően hozzá a levelet legyedül mint teljes bizalmát biró katonához és> avégből intézte, hogy a sértetthez szóló és másolatban odamellékelt levelének elküldését kétségtelenné tegye és ez által a sértettet régi ügyeknek kivánt rendezésére, vagy eddigi híreszteléseinek abbanhagyására bírja; ez a cselekménye pedig az elsőbirői ítéletben megjelölt állitások valótlansága mellett is, a myilvánosság hiányában, egyedül becsületsértést képez. (1897. jan. 28. 10,153.) 1112. Bpesti T.: K. E. a m—i (olvasóegylet inditványkönyvébe azt iktatta be: F. T. egyleti tag ia közelmúlt napokban köztudomás szerint tisztességes emberrel össze nem férő tényt 'követett el, az egyletből zárassák ki. Az 'olvasóegylet választmánya részéről az e tekintetben hozandó határozat végett megtartott ülés alkalmával kitűnt, hogy K. E. nem valótlan, hanem valósággal megtörtént dolgot terjesztett a választmány elé. Tette pedig ezt vádlott lázon jogával élve, mely őt, mint egyleti tagot megilleti, és tette lázon egyleti választmány előtt, mely a tagok felvételére és kizáratására hivatva Van: ezeknélfogva K. E. ellen sem a rágalmazás, sem a becsületsértés vétsége nem volt megállapitható. C: A bejelentett felebbezés visszautasittatik. (1887. évi ioktóber 21. 8361. sz.) 1113. C: Midőn vádlott a m. kir. belügyminiszterhez intézett feljelentésében még azt is kétségbe vonta, hogy magánvádló a bíróság előtt tanú minőségében valót mondott és midőn őt olyan egyénnek jellemezte, ki csalás és visszaéléssel vádoltatott; kétségtelen, hogy vádlott ezzel a magánvádló jellemét és jóhirnevét lámadta meg és őt bizalmi állásra már ezen oknál fogva is méltatlannak állította: minthogy pedig ilynemű gyanúsítás már magában véve meggyalázó: ennélfogva a kir. tábla helyesen határozott, midőn vádbeli cselekményt a Btk. 261. §-a súlya alá vonta. (1897. febr. 23. 6615/96. sz.) 1114. Veszprémi tsz.: Vádlott cselekménye a Btk. 261. §iában meghatározott becsületsértés vétségének volt minősítendő, mert bár az incriminált távsürgönyt közvetlenül három ember olvasta, ugy mint a segédjegyző, kinek a sürgöny tollba mondatott, továbbá a felvevő és leadó távirótisztek, mindazáltal, mivel a távirótisztek előtt a sürgönyök tartalma hivatalos titkot képez, mivel így a cselekmény csak egy ember előtt lefolytnak tekintendő: vádlott cselekménye nem a rágalmazás hanem a becsületsértés tényálladékának felel meg. Bpesti T.: Hh. C: Hh. (1886. máj. 1., 8846/885. sz.)