Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

156 Btk. 95. §• időben érkezett két más levelet is felbontott s visszatartott; tekintve, hogy vádlott ezen cselekményei által a Btk. 96. §-a értelmében anyagi halmazatban követte el a 200. §-ban körvonalozott levéltitok megsértésének két rendbeli vétségét; B. E, vádlott a Btk. 462. §-a alá eső hivatali sikkasztás bűntettében a 95. §. szerint eszmei halmazatban, a 200. §-ban körvonalozott levéltitok megsértésének három rendbeli vétségével s etzenfelül a 96. §-a értelmébeni anyagi halmazatban a 200. §-ba ütköző levéltitok megsértésének két vétségével mondatik ki bűnösnek. (1893. decz. 13. 5203. sz.) Hivatali erőszak és testi sértés e. h A viselt hivatal elvesztése kimondatott. 493. Vádlottak mint felesketett mezei csőszök az állítólag tilos legeltetésben talált sértettnek 14 napig tartott testi sértést okoztak. Az e- b. a Btk- 473- §-ában meghatározott hivatali hatalommal visszaélés és súlyos testi sértés vétségét — mint súlyosabbat — állapította meg. A viselt állás elvesztését sem az e., sem a m- b. nem mondotta ki. C: Vádlottak a Btk. 473. §-a alá eső hivatali hatalommal (való visszaéléssel a Btk. 95. §-a szerint eszmei bűnhalmazatban stilyos testi sértés vétségében mondatnak ki bűnösöknek s mindkét vádlott a Btk. 484. §-a értelmében viselt állásuk elvesztésére Ítéltetik. Vádlottakra nézve a viselt állás elvesztése a Btk. 448. §-a alapján kimondandó volt, mert az a körülmény: hogy vádlottak ellen a hivatali hatalommal való visszaélés, csak mint eszmei bűnhalmazat állapíttatott meg, s ennek folytán a főbüntetés a súlyosabban büntetendő bűncselekményre vonatkozó törvény értelmében határoztatott meg, nem zlárja ki: hogy az eszmei bűnhalmazatban fennforgó bűncselekményre a törvényben megállapított mellékbüntetés is kimondassék, mert a Btk. 103. §-a szerint a mellékbüntetés még akkor is alkalmazandó, ha az a törvény különös részében az elkövetett cselekménynek csak egyikére van is megállapítva. Ehhez képest mindkét alsóbb bíróság Ítéletét a fentebbiekben meg kellett változtatni. (1889. jan. 5., 6820/888. sz.) Azonos: C. 1639/1889. (v. hivatala gyakorlatában a sértettet bántalmazta. Fogházb-re és hivatalvesztésre Ítéltetett), — C. 7442/1889- sz. — C. 1300/1891. sz. Fogolyszöktetés és megvesztegetés eszmei halmazat. 494. C: Tekintve, hogy N. S. elsőrendű vádlott, mint volt kisbiró hivatali kötelességét azáltal szegte meg, hogy az őrizetére bizott foglyokat a neki adott jutalomért jogellenesen szabadon bocsátotta; tekintve, hogy habár ez a cselekmény a Btk.-nek ugy 448. §-ában, valamint 467. §-ában meghatározott büntettek ismérveit kimeriti, mégis tekintettel arra, hogy nem forog fenn több jogsértés: a jelen esetben a Btk. 95. §-a értelmében, egyedül a 467. §. alkalmazandó, mint lamely törvényszakasz a Btk. 484. §-ában meghatározott két rendbeli mellékbüntetésnél fogva a súlyosabb büntetést állapítja meg. (1891. okt. 8. 1300 sz.)