Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

!54 Btk. 95. §• illetve hamisításokat követtek el. A C. mindkét alsóbb bíróság Ítéletének megváltoztatásával a Btk. 401. §-ába ütköző s a 403. §-nak 2. p. szerint minősülő magánokirat hamisításának bűntettében mondotta ki őket bűnösöknek.) Csalás, magán- és közokirathamisitás e. h. 488. V. T. meghalt apósa, D. D. nevében egy 800 frtról szóló köte­lezvényt állított ki, azt saját kézjegyével ellátta, s azután annak hitelesí­tése végett a kir. jbiróság előtt megjelenvén, ott magát D. D.-nak adta ki. D.-nal való személyazonosságát tanukkal igazolván, aláírása hitelesíttetett. E kötelezvény alapján a nevezett 800 frtnyi jelzálog kölcsönt vett fel az osztr. nemzeti banktól, iamely ezen összeget a telekkönyvileg még D. D. nevére irt, de tényleg már régen annak örökösei birtokában levő ingatlanra bekebeleztette. V- T. a banknak járó részletfizetéseket nem teljesítvén, az említett ingatlan, a bank követelésének kielégítése végett, bíróilag elárve­reztetett, minek folytán D. D. örökösei károsultak. Az e. b. csalást és magánokirathamisitást; a m. b. csak magánokirat­hamisítást állapított meg. A O. a cselekméinyt a Btk. 400- §. 2- pontjába ütköző bűntettnek minősitette. C: Kétségtelen ugyan, hogy ugy csalás, valamint hamis magán­okirat kiállítása is fenforog; ámde vádlott ezenfelül valótlan ténynek, a nyilvános jegyző­könyvbe való bevételét és pedig azért eszközölte ki, hogy ez által, másnak neve alatt a kölcsönt megkapja, s magának jogtalan vagyoni hasz-not iszerezzen. Ezen cselekmény a Btk. 400. §-a szerint közbüntettet, az úgy­nevezett substantialis materialis közokirathamisitást, illetőleg ennek a Btk. 400. §-ának 2. bekezdésében meghatározott súlyosabb esetét ké­pezi. Eszmei (Btk. 95. §.), és nem anyagi (Btk. 96. §.) bűnhalmazat volt elfogadandó azért, mert habár több büntetendő cselekmény vala­mennyi lényeges ismérvével forog is fen: mégis az eredmény, ille­tőleg a bekövetkezett okozat, a bankkölcsönnek kieszközlése és a köl­csönösszeg megfelelő részének vádlott birtokábajutása nem ezek egyikének vagy másikának, hanem az egységes czél szempontjából elválasztha­tatlan egészbe egy esi tett mindhárom bűntettnek eredménye akként, hogy az egy eredmény csakis mindhárom bűntett által volt elérhető. Minthogy pedig a 400. §. második bekezdésében meghatározott büntetés a legsúlyosabb: V. T. vádlott e bűntettben volt bűnösnek ki­mondandó. (1882. febr. 1. 6472/81. sz.) Biztosítási csalás és gyújtogatás e. h. 489. Vádlott boltját felgyújtotta, azért, hogy a biztositási összeghez hozzá­juthasson Az a. b.-ok gyujtogatást és csalási kisérletet (382. §.) eszmei halmazatban állapítottak meg. C: Tekintve, hogy vádlott fent jelzett cselekménye által a tör­vény több rendeletét sértette meg, ily esetben azonban ezek közül a Btk. 95. §-ában foglalt határozott rendelkezéshez képest az alkalma­zandó, mely a legsúlyosabb büntetést, illetőleg büntetési nemet álla­pítja meg: vádlott egyedül a gyújtogatás bűntettében mondatik ki bű­nösnek. (1888. márcz. 27. 493. sz.)

Next

/
Thumbnails
Contents