Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

144 Btk. 92—93. §§. büntetésnemre, de ezen átváltoztatás folytán egészen más ismérvekkel biró enyhébb büntetés alá eső cselekménynyé ama cselekmény nem változik át, s ennélfogva ily körülményre alkotott törv. büntetési tételei is alkalmazásba nem hozhatók. Ha tehát a Btk. 330. §-ában körülirt cselekmény az enyhítő körülmények túlnyomó volta folytán vétséggé Uiálik, a 332, §-ban kiszabott mellékbüntetés alkalmazásának helye nincs. (1884. szept, 2. 3672. sz.) = Azonos: C. 6904/1888. sz. (A Btk. 92. §-a csak arra jogosítja fel a birót, hogy túlnyomó enyhítő körülmények fenforgásának esetében a cselekményre meghatározott büntetési nem helyett a büntetést az imént idézett szakaszban megirt sorozat szerint egy enyhébb büntetési nemben szabhatja ki; de nem jogosítja fel ily esetben a törvényben egy más büntetendő cselekményre megállapított büntetési tétel alkalmazására), C. 10,634/1888., 1888. szept- 5. 2269-, 1888. nov- 28. 3741. sz. — Ellenkező (hibás): G 1319/1888. sz. (Minthogy a 332.- §. esetére pénzbüntetés is van határozva: ennek mellőzése ép ugy nem felelt meg a törvénynek s a correctionalisatio alapeszméjének, a mint ellenkező esetbein, a melybea a bűntettre van pénzbüntetés, mint mellékbüntetés megállapítva, míg a vétségre pénzbüntetést nem rendelt a törvény — mint ez pl. a Btk. 215., 216. és 221. §§-aiban előfordul — correctionalisatio esetében nem lehetne a vétségre átváltoztatott bűntettre pénzbüntetést is szabni), — C. 5302/1888. sz. (az objective a magánlaksértés bűntettét képező cselekmény, ha az a Btk- 92. §-a alapján magánlaksértés vétségére változtatik: csakis azon magánlaksértés vétségét képezi, melyet a törvény már eleve, a Btk. 332. §-ában előre látott), — C. 10,864/1890. sz. Hivatalból üldözendő bűntett lefokozás esetében sem vál.k inditványivá. 459. C: A Btk. 92. §-a alkalmazásának csak az a jogkövetkezménye van, hogy a töry.-ben a vádbeli bűncselekményre meghatározott büntetési nem: a börtön helyett fogház állapítható' meg, de magának a bűncselekménynek hivatalból való üldöztetését nem szünteti meg s ennélfogva sértettnek tett az a nyilatkozata, hogy vádlott megbüntetését nem kívánja, ez okból figyelembe vehető nem volt. (1900. febr. 21. 8978/99. sz.) ~ Ellenkező: C. 2452/1891. sz. (ha valamely büntettet képező cselekmény a Btk. 92. §-a alapján vétséggé minősittetik: az minden büntetőjogi hatályra nézve olyannak tekintendő, mintha már elkövetése idején is vétséget képezett volna). A 93. alapján megállapítandó börtönbüntetés, a fegyház minimumán alul nem szabható ki. 93 § 460. Fegyházzal büntetendő lopás miatt az alsóbiróságok a Btk. 93. §-a alapján, s a 92. §. igénybevétele nélkül két éven alóli börtönt szabtak ki. C: Tekintve, hogy a Btk. 93. §-a csakis arról rendelkezik, hogy az abban felsorolt esetekben fegyház helyett börtön állapítandó meg, vagyis, hogy csak a büntetés neme változtatható- meg, anélkül azonban, hogy egyszersmind a törv. által meghatározott fegyházbüntetés tartamának leszállítását is megengedné, ennélfogva jelen esetben, a töivény által meghatározott fegyházbüntetés legkisebb mértékén alóli leszállításnak helye nincs. (1884. nov. 28. 7888.)