Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

118 Btk. 83—84. §§. 358. C: Mindkét alsófoku bíróság ítéletének részben megváltoztatásával, vádlott a Btk. 370. §-ába ütköző és minősülő orgazdaság bűntettében nyilvánittatik bűnösnek. Indokok: Vádlottnak a tizenkét éven alul levő s igy bünvád alá nem vonható fia által végrehajtott lopásról előzetes tudomása nem volt s annak végrehajtásában közvetlen vagy közvetve közre nem működött. A lopás akkor, mikor a lopott pénz vádlott birtokába jutott, mér végrehajtva és sértett birtokától eltulajdonítva volt. Abból az egyedüli okból tehát, hogy vádlottnak fia, korára való tekintetből bünvád alá nem vonható, a tettesség vádlottra nem hárítható, hanem az a cselekménye, hogy a kiskorú fia által jogtalanul eltulajdonított pénzt, tudva annak fia birtokába miként jutását, átvette, azt részben elrejtette, részben elköltötte, az összegre való tekintettel az orgazdaság bűntettét állapítja meg: miért is őt ebben a bűncselekményben kellett bűnösnek kimondani. (1897. jan. 13., 3340/896. sz.) 359. C: A ki a 12 éven aluli gyermek által talált dolgot megszerzi, tettes a jogtalan elsajátításban. (1895/90. sz.) A bűnösség felismerésére szükséges belátás nem kórtani, hanem lélektani kérdés. <^4. §. 360. C: Annak megjegyzésével, hogy a vádlott elmebeli állapotának megvizsgálására kiküldött orvosszakértők semmiféle oly tünetet, melyből elmebajra következtetni lehetne, nem észleltek, de vádlott testi fejlődésében sem tapasztaltak rendellenességet, ily tünet az eljáró bíróság által sem észleltetett, tehát ezeknélfogva nem volt helyén ez esetben a nem kórtani, hanem lélektani kérdésnek, t. i. vájjon vádlott a terhére rótt cselekmény elkövetésekor a bűnösség felismerésére szükséges belátással birt-e annál kevésbé azon merőben jogi kérdésnek, vájjon a cselekmény vádlott terhére büntetőjogilag beszámitható-e? az igazságügyi orvosi tanács elé utalása: mellőzi az igazságügyi orvosi tanács különben a jogtudománynak megfelelő, helyes — véleményére való utalást. (1896. nov. 25. 11,307/95. sz.) A szükséges belátás megítélésénél a cselekmény m'nösége is irányadó. 361. C: Be lévén bizonyítva, hogy vádlott a vádbeli cselekmény elkövetése idején életkorának 14. évét még nem érte el: cselekménye a Btk. 84. §-a értelmében csak az esetben esik büntetés alá, ha ennek bűnössége felismerésére szükséges belátással bírt. Ezen belátás léte vagy nem léte nem ítélhető meg egyedül a tiárgyilag büntetendő cselekményt képező tettet elkövető serdülő egyénnek szellemi tehetsége szerint, hanem épp oly elhatározó sulylyal bir erre vonatkozólag az elkövetett cselekmény misége és minősége is. E kettős szempontnak mindenik ily esetnél a megítélés együttes eleme gyanánt való aláhelyezésénél fogva könnyen és gyakran előállhat: hogy egy és ugyanazon egyén egyik vagy másik cselekmény bűnös voltának felismerésére