Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

104 Btk. 79. §. tekintve, hogy vádlott ezen cselekménye a Btk. 79. §-ában meghatározott jogos védelmet állapítja meg; vádlott a! Btk. 79. §-a alapján a vád alól felmentetik. (1889. jun. 13. 5308. sz.) Jogos védelme a vagyonnak. 327. C: Magánvádló szamarát a rendes útról leterelve, azt vádlott rétjén keresztül egyenesen annak árpa vetésére hajtotta és daczára annak, hogy az ellen vádlott tiltakozott, ennek szavára nemcsak hogy nem figyelt, sőt a mint vádlott vagyonát a kártól megóvandó utána ment, ellentállásképpen botját is reá emelte; midőn tehát ily körülmények közt vádlott a reá mért ütést kikerülendő, a botot magánvádló kezéből kivette és azzal karjára ütött, hogy azt. földjéről visszaterelje, csakis a jogos védelem határai közt forgott. (1883. máj. 1. 986. sz.) Azonos: C. 4923/1885. sz. (Ha az uradalom vagyona ellen intézett jogtalan és közvetlen megtámadtatásnak elhalása czél^ából lőtt az azon vagyonnak felügyeletével megbízott őr és ez alkalommal ejtett sebesitést, ez neki be nem számitható, mert ez esetben jogos védelem forog fenn), C 2200/1891sz. (Panaszos ura rendeletére a közforgalomtól elzárta az annak erdeién keresztül vezetői s ősidőktől fogva használatban volt utat. Midőn a vádlott asszonyok ezen az uton egy teher füvei jöttek őket visszaparancsolta, a füvet felvette s az egyik vádlottat megzálogolta. Az ebből fejlődött szóváltás közben vádlottak panaszost agyonütéssel fenyegették, s az egyik meg is ütötte. A vádlottak, tekintettel arra, hogy sértettnek nem volt joga feltartóztatásukra és megzálogolásukra, fölmentették), C. 9310/1896. sz. (Vádlott tanyájától távol magányosan volt s a hirtelen megjelent két egyént abban a hiedelemben, hogy lovait akarják ellopni, súlyosan bántalmazta), C. 6180/1902. sz. (Vádlott a mint erdőőrnek őrizetére bízott vadászterületen a vadászati kihágás miatt többször büntetett sértettet vadászaion érte s megállásra szólította fel. Vádlott futásnak eredt s e közben visszafordulva fegyverét vádlottra elsütötte s ismét futni kezdett. Vádlott utána lőtt s ezombján megsebezte,). 328. C.: Tekintve, hogy M. J. vádlott a már kárára több izben elkövetett lopások folytán, 1888. évi deczember 6—7-ike közti éjjelén midőn, a kutyák ugatása okozta zajra álmából felriadt, abban az alapos hiedelemben lehetett, hogy házába ismét tolvajok behatoltak; tekintve, hogy M. J. sejtelme alaposnak is bizonyult, mert O. J., ki a lövés által súlyos testi sértést szenvedett, maga beismeri, hogy ő a kérdéses éjjelen M. J. udvarába belopódzva, a záratlan kamarából egy másfél öl hosszú akáczfát kihúzott, azt vállára vette és azzal eltávozott; tekintve, hogy M. J. meg nem czáfolt előadása szerint ő a hallott neszra kiáltott és fegyverét csak akkor sütötte el, midőn lépteket hallott és «megállj» kiáltására választ nem kapott; ilyen körülmények közt M. J. csak vagyona ellen intézett közvetlen megtámadás elhárításában járt el, midőn a lopott tárgygyal menekülni készült tolvaj távozásának irányában fegyverét kisütötte: cselekménye e szerint büntetőjogi beszámitás alá nem esik. Ebből folyólag mindkét biróság Ítéleteinek részben való megváltoztatásával M. J. az ellene 0. J.-n elkövetett