Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

1 02 Btk. 79- §. dolgozó családjához kijött, ott ismét veszekedni kezdett nejével ; délután 1 óra körül rávette nejét, hogy vele haza menjen, de útközben megölni akarta, csakis Mihály fia közbelépésének és könyörgésének sikerült anyját komolyabb következményektől megmenteni; hogy továbbá az nap estefelé vádlottnő engedve férje követelésének, vele haza indult, mely alkalommal a mezőn maradt József fiuk, féltve anyját atyja bántalmazásától, oltalomképen Mihály öcscsét szüleivel küldte. Kérdéses alkalommal ismétlődött vádlottnőnek férje által való jogtalan megtámadtatása, B. M. nejét a földre teperte, rátérdelt, fojtogatta s megöléssel való fenyegetés mellett kése után a zsebébe nyúlt. A megtámadott nő, ki alaposan retteghetett attól, hogy férje a már korábban és ismételve hangoztatott, fenyegetéseit végrehajtandó, őt megöli, Mihály fiát hivta segélyül, ki látva életveszélyes helyzetét anyjának, az atyja által elejtett botot felkapta.la zzal atyja fejére egy ütést mért, ki ennek folytán elszédült. Vádlottnő ezzel férje hatalmából szabadulva, felugrott, kivette fia kezéből a botot, azzal kétszer ütött férje fejére, mely ütések B. M. eszméletlen állapotát még növelték. C.: Ifj. B. M.-nek atyjával szemben elkövetett cselekménye, tekintve, hogy az (anyját fenyegető közvetlen életveszély és jogtalan megtámadás elhárítására szükségesnek jelentkezik, mint a Btk. 79. §. első tétele alá vonandó jogos védelem terhére be nemi számitható. De özvegy B. M.-né terhére sem számithatő be ennek a vádlottnak az a ténye, hogy férje alul kiszabadulva, a már eszméletlen állapotban levő férje fejére még két ütést mért: mert vádlottnőnek a helyzet és a körülmények szerint megfelelő előadása szerint emez ütések rögtönösen szenvedett gyötörtetése, a kiáilott életveszély félelme, ijedelme és ebből folyó megzavartságának behatása alatt történtek, ezen megzavart lelki állapota nem: engedett tért annak megfontolására, hogy a már eszméletlen állapotban levő férje ez idő szerint ártalmatlan. Ezek szerint tehát B. M.-néra nézve a jogos védelem határának ijedtség, félelem megzavarodottságból való tulhágása a Btk. 79. §. második tétele szerint megállapítandó volt. (1895. aug. 10. 6902. sz.) 324. S. P. ugyanaz nap folyamán kétszer támadta meg vejét, B. M.-et, másodszor vasvillával. B. M. mindkét izben menekült az üldözés elől. Majd az udvarban favágáshoz fogott; ekkor S. P. harmadszor is hátulról megtámadta, s ezekkel a szavakkal: «most kiontom a beledet» vállba ütötte. B. M. visszafordult s a kezében levő balta fokával ipát főbe ütötte ugy, hogy az szörnyet halt. B. M. azonnal a községi elöljárósághoz ment s magát feljelentette. Az alsóbiróságok a Btk. 307. §. 2. bek. alapján büntető ítéletet hoztak. C: Vádlott felmentetik. Mert tekintettel arra, hogy vádlott ugyanazon nap folyamián három rendben támadtatott meg apósa áital, nem csak jogtalanul, hanem teljesen indokolatlanul, a jogos védelemi létezését meg kellett állapítani. De az eszköznek, melylyel a sértés ejtetett, veszélye, és a2 erőnek, melylyel az alkalmaztatott, súlyos volta daczára meg kellett állapítani azt is, hogy miután a veszélyes eszköz nemi kiszámítóttan és a sértésre szándékoltan vétetett vádlott által magához, hanem csakis