Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

Btk. 79- §. 101 közötti viszonyban fennálló szabályt: vádlottra, mint az általa agyonvertnek fiára a jogos védelem fennforgását, a polgári törv.-eken átható legfelsőbb erkölcsi elv és szabály megsértése nélkül megállapítani nem lehetett. (1889. ápr. 9. 5274/88. sz.) 321. C: Be van bizonyítva, hogy vádlott atyján 8 napon tul, de 20 napon belül gyógyuló testi sértést okozott. Vádlott azzal védekezik, hogy ő atyjának jogtalan támadásával szemben okozta a testi sértéseket. Minthogy azonban kétségtelen, hogy vádlott lovai a sértett fél szérüs kertjében voltak; minthogy az is kétségtelen, hogy vádlott ment atyja szérüs kertjébe és ott bántalmazta édes atyját; minthogy vádlott az édesatyjának bebizonyított támadása elől menekülhetett volna, és nem volt kénytelen a támadást testi sértéssel verni vissza: vádlott javára a jogos védelem nem volt megállapítható. (1895. okt. 3. 7544. sz.) 322. C: Az alsóbiróságok ítéleteiben helyesen kifejtett tényállás szerint megállapítandó ugyan, hogy vádlottnak 27 éves fia H. J., a vádlott által egy sodrófával fejére tett egyetlen ütés következtében 1891. jul. 18-án kapott feltétlen halálos sérülé,-:e miatt 1891. jul. 21-én elhalálozott. Azonban az is állapitható meg, hogy midőn a szobában aühöngő és őt fenyegető fiát vádlottnak sikerült a konyhából is kituszkolni és vádlott fia után a konyhaajtót saját védelmére bezárta, fia az udvaron dühöngésével, fenyegetődzésével fel nem hagyott, hanem karóval, fadarabokkal az ablakot beverte, a konyhaajtót döngette, dühöngése közben saját nagyapját, ki az udvaron kinn volt, föllökte, mikor pedig vádlott leányának segélykiáltásaira a szomszédból R. J. és B. J. elősiettek és a dühöngőt csillapítani igyekeztek, késével R. J.-t megszúrta, a közbelépő B. J.-t is megszúrni akarta, ugy, hogy ez csak védekező ütése által menekülhetett a megszuratástól: ily körülmények között lépett ki vádlott a pitvarból, melyet előbb fia előtt saját személye védelmére bezárt volt és habár kezében sodrófával lépett ki és habár saját előadása szerint kilépésének czélja rendcsinálás volt, a mire saját apjának és a segítségére siető egyének bántalmazásának látása méltán ösztönözhette; tekintve, hogy vádlott fia a pitvarból kilépő vádlott ellen azonnal támadó mozdulatot tett, vádlottnak azt a cselekményét, hogy a személyét fenyegető jogtalan és közvetlen megtámadás elhárítása végett a kezében volt sodrófával fiára nézve végzetszerűen egy ütést ejtett, a jogos védelem kifolyásának kellett venni és vádlottat a Btk. 79. §-a értelmében fel kellett menteni. (1893. aug. 31. 741. sz.) 323. Az alsófoku bíróságok ítéletében ismertetve van, hogy B. M. családját durva bánásmódjával évek hosszú során át üldözte, éreztette ezt különösen nejével, ki férje kegyetlen bánásmódja miatt ismételve fordult a községi bíró oltalmához; hogy 1894. szeptember 14-én B. M. szóbeli tettleges bántalmazások, veszélyes fenyegetéssel zavarta el nejét és gyermekei egy részét otthonukból, kik e miatt napokon át részint idegeneknél, részint a mezőn voltak kénytelenek magukat meghúzni; hogy midőn szeptember 16-án B. M. a mezőn