Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

100 Btk. 79. §. ütötték, majd a szekérről lerántották és zálogadásra felszólították. K. M. erre ökreit a tilosból kiterelni sietett; minthogy azonban T. M. rendőr őt kardlapjával tovább is ütlegelte, egy járomszöget kirántott s azzal a nevezett rendőrt néhányszor megütötte. C: Vádlott felmentetik. Az előadott tényállás azt matatja, hogy a rendőrök hivatásuk jogkörét túllépték. Ily körülmények közt nevezett rendőrök a hivatalos állásuknál fogva őket illető jogkört elhagyván, és maguk lépvén az erőszak terére: a törv.-nek, a hivatali eljárás oltalmára rendelt intézkedései reájuk nem alkalmazhatók, különösen azon okból; mert az erőszak által sem a törvény, sem a hatóság rendelkezését nem hajtván végre: az ellenük elkövetett ellenszegülés és bántalmazás a Btk. 165. §-a alá nem esik. (1882. febr. 9. 8346/881.) 319. C: Az eljárás adataival bizonyítva van ugyan, hogy vádlott a vendéglőből hazamenet botrányos lármát okozott, hogy az e miatt őt figyelmeztető rendőrt szóval sértegette, a rendőrnek nevét meg nem monata s lakóháza kapualjában a rendőrt esernyőjével megütötte. Bizonyítva van azonban az is, hogy a rendőr vádlottat követve, vádlott lakóházába vádlott után bement, K. J.-né házmesternétől vádlott revét, kilétét, ottani rendes lakását megtudta, akkor tehát a rendőr már jogosítva nem volt a fennforgott kihágásért a férjes, családos és lakással biró vádlottat éjnek idején a rendőrség elé bekísérni. Midőn tehát vádlott a rendőrnek eme jogtalan és vádlott meggyalázására szolgáló eljárása ellen a kezében volt esernyővel védekezett s eközben, bár szán üé kosán, a rendőrt megütötte, jogos önvédelemben cselekedett, minélfogva a Btk. 79. §-a alapján, a terhére rótt hatóság elleni erőszak alól felmentendő volt. (1901. jan. 30. 7577. sz.) Jogos védelem hozzátartozókkal szemben. 320. Az alsóbiróságok vádlottat jogos védelem czimén fölmentették. Vádlott a sértettnek fia volt. A C vádlottat a 306. §. alapján elitélte. I C: Igaz ugyan, hogy a Btk. 79. §-a általában nem zárja ki a jogos védelmet az által, hogy a megtámadott képes volt az őt fenyegető veszély lejől megfutamodás által menekülni. A jelen esetben azonban az atya és fiu között forogván a versengés: az utóbbinak magatartása megítélésénél első helyet foglal a fiúi különös kötelesség. Egy magasabb, a polgári törv.-ek alapját képező, a jog egész rendszerén számtalan különböző megállapításokban érvényesülő erkölcsi törv. nem engedi, sőt feltétlenül tiltja, hogy a gyermek szülője ellen, még ha ez igazságtalanul cselekszik is ellene, kezét bántalmazására, annál kevésbé súlyos tettlegességre felemelje. Ezen elsőrendű erkölcsi törv. alól kivételt csak azon egy eset képez; ha a gyermeket szülőjének támadó magatartása nemcsak kétségtelen nagy veszélybe hozza, hanem hol egyszersmind a gyermeket fenyegető súlyos veszély ennek megfutamodása által sem volt elhárítható. Alkalmazva a jogos védelemre vonatkozólag a szülő és gyermek