Polgári törvénykezés 2. Különös eljárások. Örökösödési eljárás. Végrehajtási eljárás. Telekkönyvi rendtartás. Ügyvédi rendtartás. Közjegyzői rendtartás (Budapest, 1906)

Igényper tárgya. 189 lező zálog-joga anyagi tartalmánál fogva olyan, mely jogszerű akadályul 1881 :LX. szolgálhat arra, hogy a jelzálogul szolgáló ingatlan alkatrészei az ingatlan- t _cztói elkülönítve, külön ingóság gyanánt végrehajtásilag eladassanak; mel'y 92—96. §§• jognak a végrehajtatóval szemben való érvényesítését a jelzálogos hitelező igényper utján is követelheti. (1902. jan. 21. I. G. 494/1901.) = Azonosan határozott Curia 1902. jan. 23. I. G. 525/1901. sz. a. Az igénylő s végrehajtást szenvedő közt vitás ingatlan tulajdonjoga mint az igényper tárgya. 481. L. Gy. és neje tulajdonosai voltak a 7330. sz. tjkben felvett összes ingatlanoknak, a melyek területe a telekkönyv szerint 10 holdat tesz. Az ujabb "telekkönyvezés alkalmával ebből a 10 holdból tévedésből 6 hold 400 négyszögöl a 10,08. sz. tlkvbe Sz. D. nevére vétetett fel 16,608. hrsz. alatt. Később az L. Gyulát és nejét illetett 7330. sz. tjkben felvett ingatlanok árverésen eladatván, azokat megvette T. Gy. és neje, ellenben a n—k—i takarékpénztár L. Gy. és neje ellen ezek ingó vagyonára vezetvén végrehajtást, lefoglalta ezeknek, mint tényleges birtokosoknak az emiitett 16,608. hrszámu birtokrészlethez való tulajdonjogát, valamint a haszonélvezeti jogot. T. Gy. és neje a takarékpénztár ellen igénypert támasztanak a lefoglalt tulajdon- és haszonélvezeti jogra azon az alapon, hogy a végrehajtást szenvedettek nevén felvett ingatlanokat árverésen megvevén, az ezek kiegészítő részét képező 16,608. hrszámu birtokrészlet is tulajdonukhoz tartozik s azt a tévesen bejegyzett Sz. D. ellenmondása nélkül, telekkönyvi helyesbítés utján már nevükre át is íratták. C: Az igénykereset egyedüli czélja az, hogy megakadályozza a végrehajtatót abban, hogy követelését a foglalás tárgyából kielégíthesse s ez által az igénylő arra vonatkozó jogait megvédhesse. Minthogy azonban a felebbezési bíróság ítéleti tényállása szerint alperes L. Gyula és neje S. Júlia elíen végrehajtást vezetvén, foglalás alá vétetett az ezeknek tényleges birtokában talált ingatlanokra őket megillető jog; már pedig a végrehajtató a foglalással nem arra nyer jogosultságot, hogy követelését a foglalás tárgyából kielégíthesse, hanem egyedül arra, hogy a lefoglalt jogot a telekkönyvi tulajdonossal szemben a végrehajtást szenvedő javára érvényesíthesse; másrészről felperesek tulajdoni igényüket nem arra alapítják, hogy ők a lefoglalt jogot a végrehajtást megelőzően megszerezték, következően az őket illeti, hanem keresetüket a telekkönyvi bejegyzésre alapítva, azt vitatják, hogy a végrehajtást szenvedőket, velük mint tulajdonosokkal szemben, semmi jog sem illeti meg, következően felp.-ek keresetükkel sajátlag a közöttük és a végrehajtást szenvedő között vitás tulajdonjog kérdésének bírói eldöntését czélozzák, a mi pedig nem a végrehajtási törvény 92. §-ában szabályozott eljárásra tartozik, e szerint téves a felebbezéoi bíróságnak az a jogi döntése, mely szerint felp.-ek igénykeresete következtében a végrehajtási jegyzőkönyv 1. tétel alatt lefoglalt jogot a foglalás alól felmentette, mihez képest az Ítéletet e részben meg kellett változtatni s felperest keresetének eme részével elutasítani.