Polgári törvénykezés 2. Különös eljárások. Örökösödési eljárás. Végrehajtási eljárás. Telekkönyvi rendtartás. Ügyvédi rendtartás. Közjegyzői rendtartás (Budapest, 1906)
188 Végrehajtási eljárás. 1881 :LX. 478. C.: Ez a panasz lényegileg alapos; a felebbezési bir. annak t.-cz. , , , , 92—96 §§ érdemleges megbirálását: valo-e, hogy a végrehajtást szenvedett czeg neve alatt peresített váltókövetelések felp.-t illetik, abból a felfogásból mellőzte, hogy ezt egy előzetesen az igénylő és végrehajtást szenvedett fél között lefolytatandó perben kell tisztába hozni. Ez a felfogás pedig nyilván téves, mert a váltókövetelések ingó dolgok jogi természetével birván, és ezt a természetöket azáltal sem veszítvén el, hogy bírói uton megítéltettek, következően éppen ugy igényelhetők, mint más ingó dolgok, anélkül, hogy előbb az igénylő és végrehajtást szenvedett közötti külön perrel kellene kimutatnia, hogy azok valójában kit illetnek. (1902. nov. 19. I. G. 295.) 479. C: A mennyiben a felperes az ingatlan haszonvételére vezetett végrehajtás joghatályával bíró zárlat által magát nyilvánkönyvi' jogaiban sértve érzi; ebbeli jogainak érvényesítését az ingókra nézve szabályozott igényper rendén nem követelheti, mivel az igényper egyéb perektől eltérően szigorúan meghatározott keretben akként van szabályozva, hogy annak az 1881 :LX. tcz. 96. §-ának 1. bekezdésében 'meghatározott tárgyán kívül, mely a lefoglalt ingó vagyonnak a végrehajtás alól való felmentésében áll, egyéb tárgya nem lehet, ebből következik, hogy más természetű jogot, tehát a2 ingatlanra vonatkozó jog érvényesítését, mely a megfelelő szabályok szerint a birtokbiróságl éa a telekkönyvi hatóság hatáskörébe tartozik, az ingó vagyonra szabályozott igényper keretébe bevonni nem lehet. (1901. decz. 10. I. G. 433.) A jelzálogos hitelező igénykereseti jogosultsága a jelzálogul szolgáló ingatlan alkatrészei tekintetében. 480. C: A felébb, bíróság felpereseket kereshetőségi jog hiányából utasította el. Ebbeli indokolása azonban nyilván téves; valamely ingatlanra bekebelezett zálogjog kiterjed az ingatlannak telekkönyvileg ki nem tüntetett alkatrészeire és tartozékaira, és a hitelezioi a zálogjog bekebelezésével a kielégítéshez Való jogát mindezekre megszerzi. Valamikép a végrehajtási; szenvedő nem köteles tűrni, hogy az ingatlanainak alkatrészleit képező tárgyak az ingatlantól elkülönítve, mint ingók értékesittessenek, a zálogjogban foglalt jognál fogva a jelzálogos hitelezői sem tartozik tűrni, hogy a jelzálogul szolgáló ingatlanhoz tartozó egyes tárgyak vagy alkatrészek a jelzálogtól elszakítva árverezhessenek el. Hogy a törvény a jelzálogom? hitelezőnek azt a jogát megóvni kívánta, kitűnik az 1881 : LX. tcz. 212. §. abból a rendelkezéséből, hogy a rendes használat szerint elválasztani szokott függő termésre, vagy az ezt helyettesítő bérösszegre nézve is fentartja a jelzálogos hitelezőnek azt a jogát, hogy ha az ingatlan egy éven bélül elárvereztetik, ezek a jelzálogos hitelezők kielégítési alapjául szolgáló ingatlanok vételárához csatoltassanak; ennek a most előadott védelemnek még inkább ki kell terjednie az alkatrészekre. Ezek szerint kétséget nem szenvedhet, hogy a jelzálogos hite-