Polgári törvénykezés 2. Különös eljárások. Örökösödési eljárás. Végrehajtási eljárás. Telekkönyvi rendtartás. Ügyvédi rendtartás. Közjegyzői rendtartás (Budapest, 1906)
Végrehajtási e'já ás. 1881 : LX. bari felhívott 74. §-a akként szabályozza, hogy az örökségi jutalék le47 g foglalása csak biztosítás természetével bír s hagyaték tárgyalásánál felmerülő igényekre nézve sérelmes ne legyen, csak azí átadás megtörténtének időpontjától fogva lépjen hatályba. Ennek az intézkedésnek alapjául azonban az szolgált, hogy az általános osztrák polgári törvénykönyv intézkedéseiben gyökerező 1855. decz. 15-én kelt telekkönyvi rendelet és ezzel kapcsolatban az osztrák általános polgári törvénykönyvnek mindama határozatait, melyek a teleköknyvi rendeletekkel összefüggésben állanak s a melyek valamely telekkönyvi jog megszerzésére vagy elenyésztésére vonatkoznak, az országbirói értekezlet 145. és 156. §-ai továbbra is hatályukban fentartották, s ebből folyólag az 1881 :LX. tcz. 138. §-ának is az ingatlan vagyonra vezetett végrehajtás módjának szabályozása tekintetében alkalmazkodnia kellett a telekkönyvi rendelet 74. §-ához s el kellett fogadni azt, hogy az ingatlanra a tulajdonjog csak a telekjegyzőkönyvbe bejegyzés által szerezhető (osztr. általános polgári törvénykönyv 431. §-a) és azt, hogy az osztr. polg. törvénykönyv örökösödési rendszer szerint ugyanis az örököstársak már az örökhagyó csak a birói átadás 'utján nyerheti el (osztr. polg. törvénykönyv 797. §-a.) E kényszerhelyzet azonban az ingóságokból álló hagyatéki vagyon végrehajtás alá vonásának szabályozása tekintetében nem állott fenn s e rés&ben a magyar örökösödési rendszernek elvei akadálytalanul érvényesülhetlek: a minek következménye az, hogy a végrehajtást szenvedőt az ingókból álló hagyatéki tárgyakra illető tulajdonrész, mint a végrehajtás szenvedőnek már megszerzett és tényleges vagyona az örökhagyó halála után azonnal lefoglalható s ez a tulajdonrész a végrehajtás folytatása czéljából éppen oly elbánás alá veendő, mintha a végrehajtást szenvedőnek nem örökölt oly ingóságát foglalják le, mely a végrehajtást szenvedőnek és egy harmadiknak közös tulajdonát képezi. A magyar örökösödési rendszer szerint 'ugyanis az örököstársak már az örökhagyó elhalálozásának pillanatától fogva a hagyatéki vagyonra nézve tulajdonközösségbe kerülnek, mely mint bármily más alapon létesült tulajdonközösség, a vagyonnak természetben vagy pénzben való megosztása utján megszüntethető s a végrehajtás jogos igényére tekintettel megszüntetendő. Ha tehát az örökösödés utján alakult tulajdonközösségre ugyanazokat a szabályokat alkalmazzuk, amelyek más alapon alakult tulajdonközösség esetén alkalmazandók, midőn szintén a végrehajtást szenvedőnek csak jutaléka képezte a végrehajtási foglalás tárgyát: a végrehajtás hatásai következőleg fognak érvényesülni. Ha a közös tulajnostárs (a vitás esetben az örököstárs) mint birlaló a foglalásba beleegyezik, vagy ha ellenzése az 1881 :LX. tcz. 48. §-a értelmében tekinteten kivül hagyandó, ez tűrni tartozik, hogy a közös tulajdont képező ingóra nézve a végrehajtató a tulajdonközösséget végrehajtási árverés utján szüntethesse meg s a végrehajtás alatt nem álló tulajdonostárs a maga részét csak az árverési vételár megfelelő hányadában fogja kikapni, vagy árverezőként a közös tulajdont képező ingót maga