Polgári törvénykezés 2. Különös eljárások. Örökösödési eljárás. Végrehajtási eljárás. Telekkönyvi rendtartás. Ügyvédi rendtartás. Közjegyzői rendtartás (Budapest, 1906)

Ingó hagyaték hányadrészének lefoglalása. 139 van hatályban, az örökös az örökhagyó elhalálozásának pillanatában 1881 : LX. már a törv. erejénél fogva megszerzi a hagyatékot képező vagyonból *" őt megillető résznek a tulajdonát, a hagyatéki ingókból neki jutó részt azonnal birtokba is veheti s az esetek többségében örököstársaival megosztja, tényleg birtokba is veszi. így tehát, ha a végrehajtást szen-r vedő a részébe jutott hagyatéki ingóságokat tényleg1 már birtokba vette, azok — nem mint eszményi örökrész — hanem mint a végrehajtást szenvedő birlalatában levők, a végrehajtási törv. 48. §-a értelmében úgyis lefoglalhatok; ha pedig a végrehajtást szenvedő örökrészének birMásában még nincs, ugy a kérdéses hagyatéki ingók vagy azokból a Végrehajtást szenvedőre eső rész a végrehajtási törv. 48. §-a alapján a birtokló örököstársnak beleegyezésével anélkül is, de a végrehajtást szenvedő tulajdonjogának valószinüsitése mellett szintén lefoglalhatok. Végül, ha a végrehajtást szenvedő örökrészét jogosulatlanul birtokló örököstárs alaptalanul kétségbe vonja a végrehajtást szenvedőnek a lefoglalandó ingókra örökösödés alapján szerzett tulajdonjogát, a végrehajtató a végrehajtási törv. 48. §-ának utolsó bekezdése értelmében kártérítési kereset utján szoríthatja a foglalást jogosulatlanul ellenző birlaltatót a végrehajtás szenvedő örökrészére eső érték megtérítésére, és ez a kártérítési kereset tényleg helyettesi tőjét képezi annak a keresetnek, amelyet az 1881 :LX. tcz. 138. §-a ad a végrehajtatónak arra az esetre, ha ez a végrehajtást szenvedőt valamely hagyatéki ingatlanból megillető örökrészre vezeti a végrehajtást. Mindezekből nyilvánvaló, hogy a végrehajtást szenvedőnek, őt ingóságokból álló hagyatéki vagyonból megillető eszményi jutaléka, mint ilyen a maga egészében és határozatlanságában végrehajtásilag le nem foglalható & ilyen foglalás az 1881 :LX. tcz. 47. és 71. §-ainak rendelkezéseivel nem volna összeegyeztethető; de le lehet foglalni a tüzetesen megjelölt B szabályszerűen összeírható és megbecsülhető ingóságoknak a végrehajtást szenvedőt illető akár az ő birtokában, akár harmadiknak 1: irlalatában levő részét vagy jutalékát az 1881 :LX. tcz. 48. §-a szerinti eljárással. Nem forog fenn tehát sem szüksége, sem jogosultsága annak, hogy az 1881: LX. tcz. 138. §. intézkedései, melyek az ingatlanból kijáró örökrészre Vezethető végrehajtásról intézkednek, analóg kiterjesztést nyerjenek az ingóságokból álló hagyatékokból a végrehajtást szenvedőt illető örökrész végrehajtás alá vonásának módjára nézve; mert egyrészt fel kell tételezni, hogy a törvényhozó tudatosan mellőzte az 1881 :LX. tcz. 138. §-ának megfelelő különleges eljárás meghonosítását az ingóságokra vezethető végrehajtás esetére, midőn e kérdés a 138. §. megalkotásakor nyilvánvalóan szeme előtt feküdt; és mert a jogi szükségletet e részben az 1881 :LX. tcz. 48. §^ának szabályai is kielégítik. Végül mérlegelendő még az a kérdés is, vájjon a hagyaték-ingók lefoglalása ímilyen befolyást fog gyakorolni a végrehajtató, a végrehajtást szenvedő és örököstársai közti viszonyra az örökség megosztása tekintetében. E viszonyt ÍIZ 1881 :LX. tcz. 138. §-a, illetőleg a telekkönyvi rendelet e szakasz-