Polgári törvénykezés 2. Különös eljárások. Örökösödési eljárás. Végrehajtási eljárás. Telekkönyvi rendtartás. Ügyvédi rendtartás. Közjegyzői rendtartás (Budapest, 1906)

138 Végrehajtási eljárás. 1881 :LX. Ingókból álló hagyatékból végrehajtást szenvedőt illető jutalék lefoglalása. 4". §. ...., ••; 356. Győri T.: A végrehajtást szenvedőt, mint vélelmezett er okost ingókból álló. még biróilag1 át nem adott hagyatéki vagyonból, vagy ö. hagyatéknak ingóságokból állói részéből megillethető eszményi jutalék, Magyarországnak azon a területén, melyen az osztrák polgári törvény­könyv egész terjedelmében nincs hatályban, mint ilyen, végrehajtási foglalás tárgyát nemi képezheti, következőleg arra készpénzbeli követe­lés behajtása czéljából a végrehajtás sem rendelhető el. Mi sem gá­tolja azonban azt, hogy a végrehajtást szenvedő birlalatában levő hagya­téki ingóság vagy a hagyatékba tartozó, de meg valamely örököstárs birlalatában levő hagyatéki ingóságnak a végrehajtást szsnvedőt meg­illető jutaléka az 1881 :LX. tcz. 48. §-a értelmében le legyen foglalható s e czél elérésére elegendő, ha a bíró a végrehajtást általában véve a végrehajtást szenvedő ingóira rendeli el. Indokok: Az 1881 :LX. tcz. tüzetesen határozza meg azt, hogy a készpénzbeli követelés behajtására irányuló végrehajtás az adósnak minő vagyonára vezethető. Ebből folyólag annak elbírálásakor, hogy a Végrehajtást szenvedőnek örökségi jutaléka képezheti-e foglalás tárgyát, csakis az 1881 :LX. tcz. vonatkozó rendelkezéseiből lehet kiindulni. Az 1881 :LX. tcz. 138. §. megengedi ugyan, hogy a végrehajtást szenve­dőre örökség vagy hagyomány utján szállott valamely ingatlanból őt megillető, de tulajdonául még be nem keblezett, sem elő nem jegyzett jutalék feltételesen végrehajtás alá vonható legyen, de az emiitett tcz. hasonló intézkedést ingóságokból álló hagyatékra vagy a hagya­téknak ingókból álló részére nézve nem tartalmaz. Ez 'utóbbit illetőleg tehát irányadó szabálynak első sorban az 1881: LX. tcz. 48. §-a foga­dandó el, melynek rendelkezése értelmében lefoglalhatók a végrehajtást szenvedőnek birlalatában levő ingóságai feltétlenül, másnak birlalatában levő ingóságai pedig a birlaló beleegyezésével, vagy e nélkül is, ha végrehajtató bizonyítékokkal kellően valószínűsíti, ha a foglalás alá veendő ingóságok a végrehajtást szenvedőnek képezik tulajdonát. Ugyané törvényszakasz kártérítési keresetet ad a végrehajtatónak a foglalásba be nem egyező birlaló ellen arra az esetre, ha ez jogosulatlan ellen­zéssel gátolta meg a végrehajtástszenvedő tulajdonát képező ingósá­gok lefoglalását. Az 1881 :LX. tcz.-nek ide vágó rendelkezései közül figyelembe veendő még: a 43. §-nak az az intézkedése, hogy a végre­hajtató nyilatkozni tartozik, hogy a végrehajtást adósának minő vagyo­nára kívánja vezetni, de ha csak ingóságokra kívánja a foganatosítót, elegendő annak a jbg.-nak megnevezése, melynek területén a végrehaj­tás alá vonandó ingók feküsznek, továbbá a 47. és 71. §§-oknak in­tézkedései, amelyek szerint a foglalás az ingóságoknak a helyszínén tel­jesítendő összeírása és megbecslése utján történik. Ezek a szabályok magukban véve is teljesen elegendők, hogy,a végrehajtató jogos igé­nyeit örökséget nyerő adósa ellen sikerrel érvényesíthesse. Magyar­országnak azon területén ugyanis, melyen a magyar örökösödési jog

Next

/
Thumbnails
Contents