Polgári törvénykezés 2. Különös eljárások. Örökösödési eljárás. Végrehajtási eljárás. Telekkönyvi rendtartás. Ügyvédi rendtartás. Közjegyzői rendtartás (Budapest, 1906)

102 Végrehajtási eljárás. t -cz a Í°i8erőre emelkedett árverés után a kielégítési sorrend és a 30. §. vételár felosztási tervezet elkészíttetvén, az jogerőre emelkedik, mert annakutána a végreíhlajtást szenvedő ellen további kielégítési lépések nem tétetnek, thanem az 1881 :LX. t.-cz. 201. §- értelmében a jogerős sorrendi végzés alap ján a megállapított követelések ki utalványozása eszközlendő. Habár tehát az 1881 :LX. t.-cz. 30. §-a végrehajtás megszüntetése, felfüggesztése vagy korlátozása iránti perek megindítását, a mennyiben azoknak halasztó hatály nem tulajdoníttatik, valamely záros határidőhöz nem is köti, mégis akkor, midőn a kielégítési sorrend jogérvényesen meg van állapítva, a most emiitett perek, az ezen végrehajtási eljárásban elárverezett ingatlanra nézve folyamatba nem tehetők s ily perek a vételár kiutalványozását különben sem függesztenék fel, mivel ily ideiglenes felfüggesztés, a mennyiben a végrehajtási eljárás folyamán igénybe vett oly joglépés nem forog fenn, melynek felfüggesztő hatálya az 1881 :LX. t.-cz. vonatkozó intézkedései szerint magára a sorrendi megállapításra és az annak alapján teendő további lépésekre is kiterjed; csak az 1881 :LX. t.-czikk 200. §-ában megirt módozatok szerint foghat helyet. A most kifejtett felfogást megerősíti az, hogy az 1881 :LX. t.-cz. még a sorrendi tárgyalás alkalmával is alkalmat ad az adósnak arra, hogy ha a követelés jogerejü ítélet vagy egyezség által van is megállapítva vagy előzetes végrehajtható okiraton is alapul, annak fennállását az 1881 :LX. t.-cz. 197. §. Ihlarmadik bekezdésében megirt módozatok szerint megtámadhassa, ezen jogszabály igénybevételének az adós részéről való elmulasztása után pedig, midőn már a sorrendi végzés jogerőre emelkedett és a kielégítendő követelések jogerősen felszámolva vannak, az 1881 :LX. t.-cz. 30. §-ában megengedett perekre visszamenni már nem lehet; minthogy az ilynemű pereknek czélja, mely csak az lehet, hogy a végrehajtás ne folytattassék vagy pedig ne az egész marasztalási összeg erejéig folytattassék, akkor már megszűnt. A felebbezési bíróság tehát I. és II. rendű felperesek keresetének elutasításával jogszabályt nem sértett. (1900. ápr. 20., I. G. 111. sz.) — Ellenkezően határozott a Curia 1901. jul. 2. 872. sz. a.: Végrehajtás felfüggesztése iránti perekben a felfüggesztésnek Ítélet által való kijelentését üi.em gátolhatja az a körülmény, hogy az Ítélet hozatalakor a felfüggeszteni kért végrehajtási cselekmény már megtartatott, avagy az engedélyezett időhaladék talán már lejárt. Minthogy pedig a felperes egyéb, jelesül az alperes kártérítési kötelezettségének megállapítására vonatkozó kérelme az elsőbiróság által már jogerősen elutasittatott, a másodbiróság téves alapon intézkedett, midőn a felperes keresetét csupán abból az okból utasította el, hogy a már jogerőre emelkedett árverésnek, végrehajtás felfüggesztése iránti perben az alperessel szemben hatályon kivül helyezése helyt nem foghat. — Ezzel azonos a Curia 1891. máj. 21. 4037. sz. h. Felebbezési határidő váltóperböl származott végrehajtás megszüntetési stb. perben. 282. C: Vhajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti keresetek a végrehajtási törv. 30. §. értelmében a végrehajtást elrendelő íbiró-