Polgári törvénykezés 2. Különös eljárások. Örökösödési eljárás. Végrehajtási eljárás. Telekkönyvi rendtartás. Ügyvédi rendtartás. Közjegyzői rendtartás (Budapest, 1906)

Végrehajtó költsége. 91 ]yén kivül teljesített eljárásoknál 2 forint napidíj és a kir. tör- 18J^L vényszéki elnök által megállapított díjszabályzatban meghatáro- 27' § zott fuvardíj illeti meg. Az 1875. évi IX. t.-cz. 4. §-ának második bekezdése a bírósági végrehajtót arra korlátozza, hogy abban az esetben, ha ugyanazon helyen és időben több végrehajtást teljesít, a napidijat és utazási költséget csak egyszer számithatja fel, mely a végrehajtást szenvedő felek között egyenlően osztatik meg. Az idézett törvényszakasz ezen rendelkezéséből, nevezetesen annak szövegezéséből azonban még nem lehet alaposan arra következtetni és azt feltenni, hogy tehát az ettől külömböző abban az esetben, hogy ha a végrehajtó ugyanazon napon székhelyétől távol több külömböző helyen teljesített végrehajtást, napidiját, s hogy ha egy napon székhelyére visszatérés nélkül egyik községből a másikba menve, külömböző községekben foganatosít végrehajtást, fuvardiját külön-külön osztatlanul felszámithatja. íMert az 1871. évi LI. t.-cz. midőn a bírósági végrehajtó dijainak viselésélt a felekre hárította (68. §.) egyúttal ugyanazon törvényben meg is határozta e dijakat és sem abban a törvényben, sem az ezt módosító 1875. évi IX. t.-czikkben és az eme törvényeket kiegészítő 31158/891. sz. igazságügyminiszteri rendeletben nem foglaltatik a fennebb érintett feltevésnek megfelelő, vagy ezzel hasonló értelmű rendelkezés, ilyennek hiányában pedig puszta következtetés alapján a törvénynek olyan értelmet nem lehet tulajdonítani, mely a felekre terhesebb vagy éppen kivételes fizetési kötelezettséget ró. Kizárja ez értelmezést a törvény czélzata is. Ugyanis az 1875. évi IX. t.-cz. 4. §-ának harmadik és negyedik bekezdése azzal az indokolással vétetett fel a törvénybe, hogy a felek biztosítva legyenek a végrehajtási költségek szükségtelen szaporítása ellen. De a napidíjra nézve kizárja ez értelmezést az 1871. évi LI. t.-cz. 25. §-a is, amely szakasz félremagyarázhatlan módon kiemeli, hogy a bírósági végrehajtót a székhelyén kivül teljesített «eljárások»-nál 2 forint napidíj illeti meg. Bz a törvényhely egymagában véve sem logikai, sem nyelvtani értelmezés szerint nem hagy kétséget arra nézlve, hogy a bírósági végrehajtót — tekintet nélkül a végrehajtási cselekmények külömböző helyére, — csakis egy napi dij illeti meg. Ugyanis az idézett törvénynek ama kifejezése, hogy nem egy, hanem több végrehajtásról tesz említést, továbbá az, hogy nem