Polgári törvénykezés 2. Különös eljárások. Örökösödési eljárás. Végrehajtási eljárás. Telekkönyvi rendtartás. Ügyvédi rendtartás. Közjegyzői rendtartás (Budapest, 1906)

92 "Végrehajtási eljárás. 1881: LX. az egyes eljárásokért, hanem általában «eljárásoknál» szabja o^z'o rnefí" a 2 frt napidijat, kétségtelenné teszi, hogy a törvényben foglalt szövegezés szerint a napidijra való jogosultság nem az eljárások számától, vagy ezeknek egymástól való külömböző helyétől, hanem kizárólag attól feltételeztetik, hogy az' eljárás vagy eljárások a biróság székhelyén kivül teljesíttessenek. Végül kizárja az érintett értelmezést a napidíj fogalma is. Ugyanis napidíj fogalma alatt akár kárpótlást értsünk azokért a rendkívüli kiadásokért, melyek az által merültek fel, hogy a kiküldött lakhelyétől távol teljesít hivatalos eljárást, akár pedig napszakra beosztott szolgálatért járó javadalmazást, okszerűen következik az, hogy első esetben a kárpótlást, második esetben a díjazást egyedül arra az egy napra és csak egyszer követelheti a végrehajtó, amely napon a biróság székhelyétől távol volt, illetve, amely naipon, tekintet nélküli a cselekmények számára, székhelyétől külömböző helyen foglalkozott. A fuvardíjra nézve pedig általánosan érvényben levő szabály az, hogy bírósági alkalmazott fuvarköltséget csakis a tényleg tett utazásért számithat fel. Hogy ez az általános szabály a bírósági végrehajtókra nézve is érvényes, emellett szól azl 1875. évi IX. t.-cz. 5. §-ának az a rendelkezése, mely a bírósági végrehajtók fuvardiját már előre külön díjszabályzatban megállapittatni rendeli, mely intézkedéssel a netaláni visszaélésnek elejét venni kívánja. Való ugyan, hogy az idézett szakasz a kir. végrehajtó székhelyétől, mint kiindulási ponttól kezdve rendeli el annak díjszabályzat által leendő megállapítását, hogy a végrehajtó fuvardíj fejében mennyit számithat fel, ámde ez intézkedésnek magyarázata feltalálható abban, hogy a törvény e díjszabályzat által csupán a rendszerinti esetekre kívánt előre gondoskodni, ama rendkívüli esetekre azonban nem terjeszkedett ki, midőn a végrehajtó a székhelyről távozva visszatérés nélkül több községben teljesít végrehajtást, és pedig azért nem, mert tekintettel a községek és puszták nagy számára s ezeknek egymástól való külömböző távolságára, külömböző utakra, külömböző útirányokra, sőt utazási eszközökre, olyan díjszabályzatot összeállítani alig lehetne, mely mindem 'eshetőséget előre felkaroljon, fenn kellett tehát hagyni a bírósági végrehajtó részére azt a jogot, hogy ilyen esetben székhelyétől számított fuvardíján felül távolságméret szerint felszámíthassa azt a fuvardijat, mely a valóságban megtett utazásnak megfelel.