Polgári törvénykezés 1. Általános határozatok. Rendes eljárás. Sommás eljárás (Budapest, 1905)

Vasúti ügyekhogy a felek különben maguk sem állítják, hogy a fenforgó concrét 1868 :Liv. kérdésben a kereskedelmi miniszter tényleg határozott volna, ekként nem 'g^se is létezik közigazgatási határozat, a mely ellen a közigazgatási bíróságnál orvoslás volna keresendő. (900. nov. 16. 1089. sz.) Miniszteri rendeletek felülbírálása. 26S. Bpesti T.: A felek előadása, ugy a 2.,v D. és E. alatti rendeletek szerint kétségtelen, hogy annak a külön kocsiintézőségi távirdavezetéknek előállítását és felszerelését, melynek költségei fejében alp. könyveiben felp.-t 3650 írttal megterhelte, a kereskedelmi minisztérium rendelte el, a munkálat végrehajtásával alp. m. kir. államvasutakat ugyanaz bizta meg és a költségnek a felp.-t illető jövedelemből 3650 frt erejéig leendő levonását, illetőleg visszatartását az alp. a m. kir. államvasutaknak ugyancsak az emiitett m. kir. minisztérium hagyta meg, hogy tehát az érintett összegnek visszatartása nem az alp. m. kir. államvasutaknak, hanem felettes közigazgatási hatóságának tényét képezi. Hogy pedig a hivatkozott rendeleteket a kereskedelmi minisztérium, mint közigazgatósági hatóság és nem mint szerződő fél bocsátotta ki, mutatja az a körülmény, hogy a költségnek ki által leendő viselése kérdésében éppen a két szerződő fél jelentései alapján intézkedett, mely jelentésekre 'nem lett volna szüksége, ha csak egyoldalulag mint szerződő fél akart volna nyilatkozni. Nem változtat ezen az a körülmény, hogy a m. kir. államvasutak a kereskedelmi minisztériumnak vannak mint vállalat is alárendelve, mert ez nem zárja ki azt, hogy a nevezett minisztérium az államvasutakat érdeklő ügyekben is mint közigazgatási hatóság járhasson el, mivel különben az államvasutak, állami hatóság intézkedéseinek és felügyeletének köréből ki volnának zárva. Ha pedig alp. m. kir. államvasutak a felettes közigazgatási hatóság rendeletei értelmében jártak el, ugy ebből az eljárásukból származó esetleges sérelem nem a m. kir. államvasutak, hanem csak az illető közigazgatási hatóság, illetőleg az általa képviselt m. kir. államkincstár ellen indítandó per utján orvosolható, mert csak az államkincstár ellen indított perben állapitható meg jogérvényesen az, hogy a képviseletében fellépett hatóság megsértette-e és ha igen, mennyiben sértette meg intézkedései által felp.-nek a magánjog oltalma alá eső érdekeit akkor, midőn a kérdéses kocsiintézőségi távirda-vezetéknek felp. költségére való felállítását elrendelte s midőn annak költségei fejében alp. által a kereseti összeget visszatartatta. Az emiitett távírda felállítási költségei fejében visszatartott összeget tehát részben vagy egészben csak az államkincstár és csak abban az esetben tartozván felp.-nek megtéríteni, ha a távírda felállítási költsége nem a vasutat, hanem a kincstárt terheli, alp.-sel szemben az elsőbiróság felp.-t keresetével annál inkább helyesen utasította el, mivel az A. a. szerződés 2. §. szerint nem foroghat fenn kétség az iránt, hogy a mennyiben a távírda felállítása a vasút költségén volt eszközlendő,