Váltó-, csőd- és szabadalmi jog (Budapest, 1906)

68 Elfogadás végetti bemutatás. 1876:XXVII. A váltó engedményezése a meghatalmazott ügyvéd .által. t.-cz. 16. §. 217. C: A váltó-engedményezésre a meghatalmazott ügyvéd, különös szabályszerű megbízás nélkül, jogosítva nincs; már pedig a csatolt átruházási okiratot nem felperes jogelőde, hanem ennek ügyvéde állította ki. ennek meghatalmazása pedig csak törvénykezési ügyletekre vonatkozik s így az nem alkalmiak a váltó tulajdoni jogának átruházására és pedig annál kevésbbé, mert ily engedményre az 1868 : LIV. t.-cz. 553. §-a értelmében bíróilag vagy közjegyzőileg hitelesített meghatalmazás szükséges. (1887. augusztus 31. 459. sz. a.) = Az engedményre vonatkozólag 1. még a 170., 178., 193., 198. eseteket is. V. Elfogadás végetti bemutatás. Az elfogadás nem teljesítése miatt felvett óvás csupán a biztosítási visszkeresetre bir jelentőséggel. 17. §. 218. C: Az elfogadás hiánya miatt a V. T. 17. §-a szerint felvett óvás csupán a biztosítási visszkeresetre nézve bir jelentőséggel és az elfogadás végetti bemutatás és óvás felvételének elmulasztása nem vonja maga utána forgatók elleni visszkereseti jog megszűntét, hanem csak azzal a következménynyel jár, hogy a váltóbirtokos elfogadás hiánya miatt a V. T. 25. §-a szerint biztosítási visszkeresettel nem élhet; mert a V. T. 17. §-a nem kötelességet ró a váltóbirtokosra, hanem csak jogot ád neki a váltót — a vásári váltók kivételével — az intézvényezettnek a lejáratig elfogadás végett bármikor bemutatni. (1894. március 20-án. 12. sz, a.) VI. Elfogadás. Elfogadás az intéz vény czctt öl különböző egyén által. 21- §• 219. Bp e s t i T.: Nem vehető figyelembe alperesnek az a kifogása sem, hogy a kereseti váltón levő elfogadói aláírása azért nem kötelezné, mert ő a váltón intézvényezettként megnevezve nincs. A V. T. nem foglal magában oly intézkedést, mely szerint a váltót érvényesen csak az intézvényezett fogadhatná el. A V. T. 21. §-ából, mely szerint az intézvényezett által e váltóra vezetett minden nyilatkozat, melyben az ellenkező ki nincs fejezve, továbbá a váltó előlapjára vezetett puszta névaláírás is elfogadói nyilatkozatnak tekintetik, nem az következik, hogy az intézvényezettől különböző személy a váltót egyáltalán el nem fogadhatná, hanem csak az, hogy ily harmadik személy puszta névaláírás vagy határozatlan tartalmú nyilatkozat által elfogadóként nem kötelezheti magát, hanem hogy vstlfogadói minőségében csak akkor lesz kötelezrve, ha határozott elfogadási nyilatkozatot vezet a váltóra, vagy másnak a váltón levő elfogadási nyilatkozatát együttkötelezettként aláirja. Abból bői való elfogadása jár, úgymint a váltónak lejáratkor az intézvényezett ként meg nem jelölt személy elfogadását nem emliti, szintén nem következtethető, hogy a 'törvény ily személy elfogadásától a váltójogi hatályt meg akarná tagadni. Ellenkezőleg éppen abból, hogy névbecsülési elfogadó-