Váltó-, csőd- és szabadalmi jog (Budapest, 1906)

60 «Kötelezettség nélküliéi forgatmány. 1876: XXVII. Együttkötelczés. t.-cs. 12. §. 190. C: Együttkötelezés esete nemi forog1 fenn, ha a válttá saját rendeletre van kiállítva s annak előlapja, az intézvényezett aláírásán kívül, még alp. és felp. által is alá van írva. Az alp. által a felp.-re forgatott váltó alapján, az alp. a felp. igazolt váltóbirtokos, javára marasztalandó, mert alp. a forgatás ténye által felp.-sel szemben a váltó kifizetéséért kötelezettséget vállalván, megállapítható, hogy felp. nem mint együttkötelezett kibocsátó irta alá a váltót. (1894. márcz. 7. 1740/1892.) = L. a 169. számú és a 92. §-nál közölt eseteket is. Saját rendeletre szóló váltónak a rendel vényes (kibocsátó) által kötelezettség nélkül» való forgatása. 191. C: Alp. a kereseti váltókon levő kibocsátói aláírásának valódiságát beismervén, azon kifogással él, hogy ő ezen váltókat, mint annak tulajdonosa tovább forgatván, a forgatmányhoz irt ezen szavak által «ohne mein 0bligo» a váltói kötelezettséget magától elhárította, következve a kereseti váltókat kifizetni nem tartozik. Ezen kifogás azonban birói figyelembe nem vehető. Ugyanis: A váltótörvény 5. §-a szerint saját rendeletre szóló váltó minden tekintetben az idegen ^áltó foganatjával bír; következik ebből, hogy az ily váltó kibocsátása által tett váltónyilatkozat mindenben az idegen váltó kibocsátásának törvényben megállapított jogkövetkezményeit vonja maga. mtán és így az esetben, ha mint az jelenben történt, az intézvényező a váltót tovább forgatja, kibocsátói aláirása alapján a váltótörvény 7. §-a szerint a váltó elfogadásáért és kifizetéseért felelőssé válik. Tekintve már, hogy a forgatás tényében egy 'ujabb váltónyilatkozat foglaltatik, melynek minősége az eredeti váltónyilatkozatra, mely a kibocsátás tényében nyilvánul, befolyással nincs; tekintve, hogy a váltótörvény 12. §-a szerint a forgatmánynak a kötelezettséget elhárító záradéka csak azt eredményezi, miszerint a forgatót a forgatmány alapján kötelezettség nem terheli, a miből következik, hogy más alapon fennálló kötelezettsége ez által nem érintetik; és tekintve, hogy a kibocsátónak a váltótörvény 7. §-án alapuló kötelezettsége törvény szerint váltójogi hatálylyal nem is korlátozható; mindezeknél fogva alp. kibocsátói minőségben vállalt kötelezettségei fennállván: őt a váltótőke, a per és felebbezési költségekben és a kereset kézbesítése napjától járó törvényes kamatokban marasztalni kellett, ez utóbbiakban a kitett határidőtől számitandólag azért, mert felp. az óvásnak jelen alperesseli közlését nem igazolta. A váltódij és az óvási költségek metg nem ítélése is ezen utóbbi körülményen alapiul. Alp. teljesen pervesztes lévén, a perbeli és ezekkel egy tekintet alá eső felebbezési költségeket felp.-nek a perrendt. 251. §-a alapján megtéríteni tartozik. (1888. szept. 19. 759- sz.) = V. ö. a 7. §-nál közölt esetekkel.