Váltó-, csőd- és szabadalmi jog (Budapest, 1906)

A forgató felelőssége. 59 A forgatónak nincs kártérítési keresete a váltóbirtokos ellen, ha e* 1876: XXVII. utóbbi késedelmesen járt el, s amiatt a forgató igényét saját előzői t -cz. ellen nem tudta'érvényesíteni. ]2 § 189. Bpesti T.: A felp. arra alapítja keresetét, hogy D. Józsefért 500 frt erejéig mint váltóforgató kezességet vállalt s alperessel szemben is még 1887. október 13-án ki lett bocsátva, de alp., daczára annak, hogy a sommás végzés jogerőre emelkedett s 1888. márczms havában a kielégitési végrehajtás valamennyi váltókötelezett ellen elrendeltetett, azt nem foganatosította, (sőt az elfogadó ingatlanaira a végrehajtást csak 1891. évben kérte s a végrehajtási zálogjog bekebelezése ezekre csak az 1891. október 28-án lett elrendelve és foganatosítva, minek a következménye az lett. hogy az alperesi követelés az eladott ingatlanok vételárából nem nyert kielégítést és felp. volt kénytelen azt a kereseti összegben megfizetni. Mely tényből folyóan és miután állítása szerint felp. csak azért volt kénytelen az ellene is intézett végrehajtás kikerülése okából azt a követelést megfizetni, mert alp. a végrehajtással késedelmezett, s késedelme miatt a főadóstól a követelést behajtani nem tudta, a polgári törvénykönyv 1364. §-a értelmében, alp. neki, mint kezesnek felelős, mely okból a neki fizetett összeg és járulékai visszafizetését kéri. Tekintettel azonban arra, hogy a B) alatt csatolt sommás végzéssel mint váltóforgató lett fizetésre kötelezve, tekintve, hogy a váltó forgatója az 1876: XXVII. t.-cz. 12. §-a értelmében a váltó kifizetéseért váltójogi s önálló felelősséget vállal, miből folyólag, ha az elfogadó a váltót lejáratkor ki nem fizette, hogy a váltótörvény 51. §-ban biztosított jogokat gyakorolhassa, a váltót az előbb idézett váltójogi egyetemleges kötelezettséget megállapító felelősségénél fogva a felp. tartozott Volna kifizetni s magához váltani, azonban ezt tenni nemcsak elmulasztotta, de sőt a váltóbirtokos részéről maga (t. i. felp.) ellen visszkereseti jogot érVényesiteni, s végrehajtást vezettetni engedett, tekintve, hogy a fizetés hiánya miatt megóvatolt váltó birtokosa (jelen esetben alp.) a végrehajtást a váltókötelezettek bármelyike ellen az elévülési időn belül tetszés szerinti időben intézhette, miért a kielégítés szerzésmódjában vagy sorrendjében a váltótörvény 49. §-án ala,ptuló jogánál fogva korlátolva nem volt, minélfogva abból, hogy a végrehajtást a vádkötelezettek egyike vagy másika ellen mikor intézte, reá felelősség sem hárul; tekintve végre, hogy felp. a kérdéses váltón alapuló kötelezettsége nem kezesség volt, minélfogva a keresetnek a kezességi viszonyból származtatott jogalapja nyilván téves, s igy a felp.-t az általános polgári törvénykönyv 1364. §-ában a kezes részére biztosított jog meg nem illeti, erre alapított keresetével tehát eliiasitani kellett. C: Helybenhagyja indokai alapján és azért, mert a jelen esetben sem a köztörvényi kezesség, sem az alp.-nek oly jogellenes mulasztása nem forog fenn, mely felp. kártérítési igényének alapjául szolhatna. (1895. decz. 20. 1638/1894.)