Váltó-, csőd- és szabadalmi jog (Budapest, 1906)

A forgatmányos jogai. 53 sel szemben s ezért a sommás végzés az elfogadóval és vele szemben 1876:XXVJI. is még 1887. október 13-án ki lett bocsátva, de alperes daczára annak, t"CB" hogy a sommás végzés jogerőre emelkedett s 1888. márczius havában 9- §• a kielégítési végrehajtás valamennyi váltókötelezett ellen elrendeltetett, azt nem foganatosította, sőt az elfogadó ingatlanaira a végrehajtást _ csak 1891. évben kérte s a végrehajtási zálogjog bekebelezése ezekre csak az 1891. évi október 29-én lett elrendelve és foganatosítva, minek a következménye az lett, hogy az alperesi követelés az eladott ingatlanok vételárából nem nyert kielégitést és felperes volt kénytelen azt a kereseti összegben megfizetni. Mely tényből folyóan és miután állítása szerint felperes csak azért volt kénytelen az ellene is intézett végrehajtás kikerülése okából ezt a követelést megfizetni, mert alp. a végrehajtással késedelmezett s késedelme miatt a főadóstól a követelést behajtani nem tudta, a ptkv. 1364. §-a értelmében alperes neki mint kezesnek felelős, mely okból a neki fizetett összeg és járulékai visszafizetését kéri. Tekintettel azonban arra, hogy a B) alatt csatolt sommás végzéssel, mint váltóforgató lett fizetésre kötelezve, tekintve, hoggy a váltó forgatója az 1876: XXVII. t.-czikk 12. §-a értelmében a váltó kifizetésért váltójogi s önálló felelősséget vállal, miből folyólag, ha az elfogadó a váltót lejáratkor ki pem fizette, hogy a váltótörvény 51. §-ában biztosított jogokat gyakorolhassa, a váltót az előbb idézett váltójogi egyetemleges kötelezettséget megállapító felelősségénél fogva a felperes tartozott volna fizetni s magához váltani, azonban ezt tenni nemcsak elmulasztotta, de sőt a váltóbirtokos részéről maga (t. i. felp.) ellen visszkereseti jogot érvényesíteni s végrehajtást vezettetni engedett, tekintve, hogy a fizetés hiánya miatt megóvatolt váltó birtokosa (jelen esetben alp.) a végrehajtást a váltókötelezettek bármelyike ellen az elévülési időn belül tetszése szerinti időben intézhette, miért a kielégítés szerzésmódjában vagy sorrendjében a váltótörvény 49. §-án alapuló jogánál fogva korlátolva nem volt, minélfogva abból, hogy a végrehajtást a váltókötelezettek egyike, vagy másika ellen mikor intézte, reá felelősség sem hárul; tekintve végre, hogy felperesnek a kérdéses váltón alapuló kötelezettsége nem kezesség volt, minélfogva a keresetnek a kezességi viszonyból származtatott jogalapjá nyilván téves s igy a felperest az ált. ptkv. 1364. §nában a kezes részére biztosított jog meg nem illeti, erre alapított keresetével tehát elutasítani kellett. (.1894. okt. 9. 3582.) C: Hh. indokai alapján és azért, mert a jelen esetben sem a köztörvényi kezesség, sem az alp.-nek oly jogellenes mulasztása nem forog fenn, mely felp. kártérítési igényének alapjául szolgálhatna. (1895. decz. 20. 1638/94.) A forgatmányos kereseti joga a kibocsátó ellen, ha ez a Táltót beváltotta és ismét forgalomba hozza. 173. Bpesti T.: Felperes a váltón utolsó forgatmányosként szerepelt K. J.-nak visszkereseti kötelezettség alatt álló előzője lévén, őt