Váltó-, csőd- és szabadalmi jog (Budapest, 1906)

A kibocsátó aláírása. 25 Tanú F. A.-né» kibocsátói aláírásnak nem tekinthető. 1876: XXVII. t.-ca. 8,1. C: Mindkét alsóbiróság ítélete megsemmisíttetik, a kereset fel- 3. §. 5. p. peresnek visszaadatni rendeltetik. A kereset alapjául szolgáló A. a. okiratot 2. r. alperes kifejesettem mint tanú ekként irta alá: «Tanu F. A.-né». Az okiratnak ekként történt aláírása kizárja azt, hogy elsőrendű alperes, aki az okiratot kifejezetten mint tanú, tehát nem mint kibocsátó irta alá, az aláírással mint kibocsátó váltókötelezettséget vállalt, ennélfogva elsőrendű alperes alár irása kibocsátói aláírásnak egyáltalán nem tekinthető; s ugyanezért, minthogy okiraton valamely más személynek kibocsátói aláírása sem fordul elő, ezen okiratból az idegen váltónak: a váltótörvény 3. §-ának 5. pontjában meghatározott lényeges kelléke hiányozván, abból a váltótörvény 6. §^a szerint váltójogi kötelezettség az okirat aláíróinak egyikére nézve sem származik. Az emiitett hiány más bizonyítékkal, jelesül tanúvallomásokkal arra nézve, hogy 1. r. alperes az aláírással váltókötelezettséget kívánt vállalni, nem pótolható, míert a váltójogi kötelezettségvállalás alakszerűsége kizárja azt, hogy a váltóokirat hiányzó lényeges kellékei más bizonyítékkal pótoltassanak; oly okiratból tehát, amelyből a váltónak valamely lényeges kelléke hiányzik, nem származik váltójogi kötelezettség még az esetben sem, ha az aláírók szándéka az okirat aláírása előtt tényleg ilyen kötelezettség vállalására irányult volna is. A kifejtetteknél fogva felperes váltókeresete a váltóeljárás 4. §-a értelmében hivatalból volt volna visszautasítandó, az idézett rendelet 37. §-a értelmében tehát hivatalból figyelembe veendő alaki sérelem az, hogy az alsóbiróságok a keresetet ennek daczára váltóeljárás alapjául elfogadták s annak alapján érdemlegesen határoztak. Ezek alapján a rendelkező rész szerinti határozat hozatott. (1902. márczius 21. 1007/901. sz.) A 'váltótörvény nem kibocsátói névírást, hanem névaláírást kiván meg. 82. C: A V. T. az intézvényezett váltó egyik lényeges kellékéül a kibocsátó névaláírását irván elő, világos, hogy nem egyszerű névírást, hanem névaláírást, vagyis azt kívánja, hogy ama személy névaláírása, ki az intézvényezetthez a fizetés iránti felszólítást intézi, a váltó előlapjának olyan helyére legyen irva, mely a fizetés iránti felszólítás aláírásaiként legyen minden kétséget kizárólag megállapítható. (1889. máj. 15. 459.) A kibocsátói aláírás helye. 83. C: A kibocsátó aláírásának nem kell egészben az intézvényezetthez szóló felhívás alatt irva lennie, hanem elegendő, ha a kibocsátó neve közvetlen eme felhívás alatt megkezdve íratott, az pedig, hogy az így megkezdett aláírás egyenes vagy vízszintes vonalban történjék, törvény szerint nem követelhető. (1882. szept. 19. 580.) = Azonos határozat: C. 93. febr. 1. 1727- 91. okt- 20- 1247. 901. szept. 24. 906.