Váltó-, csőd- és szabadalmi jog (Budapest, 1906)

ELSŐ RÉSZ. Váltóképesség. A váltó kelte egymagában nem bizonyítja, hogy a váltónyilatkozat alp. kiskorúságában vezettetett a váltóra. 1. Bpesti T.: A V. T. oly intézkedést nem tartalmazván, hogy a váltó kelte egyúttal az elfogadás idejének is volna tekintendő, de sőt a V. T. 17. §-a értelmében alz elfogadási nyilatkozatnak a váltóra tvaló reávezetése a lejáratig bármikor történhetvén, az a körülmény, hogy a váltó kelte alp. kiskorúsága idejére esik, egymagában nem bizonyítja azt, hogy az elfogadói nyilatkozat alp. kiskorúságában vezettetett volna a váltóra. (1895. márcz. 21. 3995/894. sz.) C: Hh. (1896. jul. 1. 879/895.) 2. C.: Helyesen mondotta ki a kir. Tábla ítélete indokolásában, hogy habár a kereseti váltó keltezése idejében a születési anyakönyv tanusága szerint alp. kiskorú volt: ő tartozott volna bizonyítani azt, hogy a váltónyilatkozat őt váltóképesség hiánya miatt nem kötelezi; alp. ugyanis a váltó lejárata előtt már elérvén teljes korát, azzal a vélelemmel szemben, hogy érvényes váltói kötelezettséget akart vállalni és tekintettel arra, hogy a váltón előforduló kelet nem jelenti szükségképp a, kötelezettség vállalásának időpontját, alp. azt is tartozott volna bizonyítani, hogy elfogadói névaláírását akkor vezette a váltóra, mikor még kiskora volt, ezt azonban alp. nem bizonyította. A kir. Tábla ítélete az itt felhozott okokból hagyatott helyben. (1902. márcz. 4. 1095/901. sz.) =- Azonos határozatok: Lfi. 1881. máj. 24. 354- sz. C, 1883, jun, 23. 240. C. 1885. febr- 11. 38, A váltó lejárata vélelmet alkot a nagykorúság tekintetében. 3. C: Ha az elfogadó a váltólejáratkor már nagykorú volt, az vélelmezendő, hogy az elfogadást már nagykorúságában irta a váltóra. (1883. jun. 23., 240. sz. a.) A kiskorúság bizonyítása. 4. B|pesti T.: oly esetben, midőn a fél hitelt érdemlő adatokkal kimutatja, hogy azon egyházközségnél, melynek kebelébe szüDöntvénytár. Váltó. Csőd. Szabadalom. 1