Váltó-, csőd- és szabadalmi jog (Budapest, 1906)

Biztosítási visszkereset és biztosítási végrehajtás. ion A biztosítási visszkereset megindítása esetén, a kereset beadásával egyidejűleg vagy a kereset beadása után veszély alapján kérelmezett elő- 1876 :XXV•'• zetes biztosítási végrehajtás, a végrehajtási törvény 323. §-a alapján t'"CZelrendelendő. , 29. §. 308. K. és V. tsz.: A kért biztosítási végrehajtásnak hely nem adatik, mert ennek elrendelésére törvényes alap nem létezik, miért is a kérvény összes példányai felperesnek visszaadatnak. B p e s t i T.: Az elsőbirósági végzését megváltoztatja s a kért biztosítási végrehajtást az 1881. évi LX. t.-cz. 223. §-a alapján folyamodó részére elrendeli s az elsőbiróságot az ekként elrendelt biztosítási végrehajtás foganatosítása végett szükséges további szabályszerű eljárásra utasítja. Indokok: Hogy a végrehajtási törvény megalkotása alkalmával a törvényhozó váltókövetelések között ahhoz képest, hogy azok fizetésre vagy biztosításra irányuló keresetnek képezik-e tárgyát, különbséget nem akart tenni, ez kitűnik a végrehajtási törvény 224. §-ának abból a renaelkezéséből, hogy a kifogások beadása esetén a biztosítási végrehajtást minden megkülömböztetés nélkül, s még akkor is elrendelendőnek mondja ki, ha a biztosítási visszkeresetet nem a váltónak jogszerű birtokosa, hanem csak a puszta óvás által igazolt előző indította (1876: XXVII. t.-cz. 26. §-a első és 29. §-a negyedik bekezdése): következik ebből, hogy a váltótörvény VII. fejezetében szabályozott biztosítási visszkereset megindítása esetén, a kereset beadásával egyidejűleg, vagy a kereset beadása után veszély alapján kérelmezett előzetes biztosítási végrehajtás elrendelése, a végrehajtási törvény 223. §-a szempontjából sem tekinthető elvileg kizártnak; nem pedig azért, mert a váltókötelezettség, hogy a váltótörvény 25—29. §-ai esetében a követelés lejárata előtt biztosítást adni tartoznak, szintén a váltóra vezetett nyilatkozataikból íolyikl s a biztosítás módját illetőleg, ha csak a felek más megállapodásra nem léptek, készpénzbeli igényt állapit meg. (Váltótörvény 25. §-a 2-ik bekezdés); mert a végrehajtás elrendelése szempontjából az a körülmény, hogy az minthogy mindegyik esetben 'ugyanazon kényszereszközök és eljárás alkalmazandók, különbséget nem tesz; mert a végrehajtási törvény 223. §-a nem lejárt váltón alapul, hanem váltón lejárt követelésről tesz említést; az a követelés pedig, mely a váltótörvény 25. és 29. §-ai által megállapított biztosítási igényből folyik, az; óvás felvétele által szintén lejárttá, válik, s a fizetésre irányuló váltókeresetek esetében is, a követelés lejáratát nem mindig maga a váltó, hanem látra, bamutatóra, lát után bizonyos időre szóló váltóknál s a menynyiben a bemutatást a váltó intézvényezettje magán a váltón el nem ismerte, a vonatkozóan felveendő váltóóvás, mint közokirat bizonyítja s a birói gyakorlat szerint az ilyen lejárt váltókövetelésre — jóllehet a követelés lejárt voltát nem egymagában véve a kötelezett nyilatkozatát tartalmazó váltólevél, hanem az azzal kapcsolatos óvás igazolja — az egyéb feltételek kimutatása mellett, az előleges biztosítási végrehajtás a végrehajtási törvény 223. §-a alapján mindig elrendeltetik. (1899. jan. 4. 3772. sz.)