Váltó-, csőd- és szabadalmi jog (Budapest, 1906)

Két telepes vagylagos megnevezése. 85 a kereseti váltón előforduló ez a kifejezés «im Falle bei stb.» (esetleg 1876 N.-nál) ugy betűszerinti, mint a kereskedelmi, illetve váltóforgalomban elfogadott, értelme szerint szükségbeli utalványt jelent. Minthogy pedig1 az elsőbiróság Ítéletének a V. T. 44. §-ára alapitott helyes indokolása szerint, felperesnek az elfogadó elleni váltókereseti jog fentartása végett, a telepesként megjelölt kibocsátónál, mint a váltó birtokosánál óvás felvételére szüksége nem; volt; az a mulasztás pedig, hogy a váltó a magyar leszámítoló és pénzváltóbanknál, mint szükségbeli utalványozódnál fizetés végett be nem mutattatott, a V. T. 61. §-a 2. bekezdése szerint csakis a visszkeresetre van befolyással, ellenben az elfogadó elleni egyenes váltókereset fennállását nem érinti, mindezéknél fogva a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával, az elsőbiróság Ítélete volt helybenhagyandó. (1897. okt. 27. 792. sz.) A váltón két telepes is megjelölhető, de az elfogadó ilyen esetben a vialtófedezetet a vagylagosan megjelölt telepesek bármelyikéhez elküldheti. 261. Budapesti T.:A keresethez A. alatt csatolt váltó a követjkeza szavakkal van telepítve: «Zahlbar in Budapest beim Aussteller, oder bei der Vereinigten Budapester Hauptstádtischen Sparcassa» azaz a váltón egy telephely, de vagylagosan két telepes van megjelölve. A V. T. 24. §-a elvileg nem zárja ugyan ki több telepesnek kijelölését, de ily esetben a V T. 43. §-ának eleget teendő s minthogy az elfogadó jogosítva van a váltófedezetet a vagylagosan kijelölt telepesek bármelyikéhez küldeni, természetszerűleg a váltót fizetés végett mindkét telepesnél be kell mutatni és csak ha mindkét telepes tagadja meg a váltó kifizetését tekinthető a kifizetés megtagadása megállapítottnak. Ebből következik egyúttal, hogy az elfogadó elleni váltókereset fentartására szükséges óvás az ekként telepitett váltóknál csak akkor maradhat el, ha lejáratkor mindkét telepes egyaránt és egyidejűleg1 birtokosa a váltónak, a mi csak oly körülmények közt fordulhat elő, ha a két telepes rendelvényes vagy forgatmányostárs egy és nem különböző forgatmány alapján. Minthogy pedig ily esetről jelenleg szó sincs és felperes is azt állította, hogy a kereseti váltót az egyik telepestől, t. i. az egyesült budapesti fővárosi takarékpénztártól a lugosi népbank, ettől meg felp. váltotta vissza és így a kereseti váltó lejártakor nemi mind a két telepesvolt egyidejüleges birtokosa, a V. T. 44. §-a alkalmazást nemi nyervén. Felperes, ki a kereseti váltónak jelenlegi alakját vitatja megállapodásszerűnek és azt maga részéről elfogadja a végett, hogy kereseti jogát a váltó elfogadója ellen fentartsa, tartozott volna a kereseti váltót a másik telepesnél lejáratkor óvatolni, esetleg, ha a lejáratkor a másik telepes, t. i. az egyesült bpesti fővárosi takarékpénztár volt a váltó birtokában ennek kellett volna felp. ellen az óvást felvétetni. Jelen esetben ezek egyike sem történt meg, minek folytán felp. váltókereseti jogát alp. ellen elvesztette. C: Hh. (1893. január 31. 469/1892. sz.)