Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

Törvényes öröklés. 77 támadásához kereseti joggal egyáltalán nem bir, a mennyiben Sz. szül. P. A., mint ezen ingatlanok telekkönyvi tulajdonosnőhözi vérségi összeköttetését nem is állította. A rabcsai 299. sz. telekjegyzőkönyvben A. I. a. 9 öles kereseti vagyon ági minőségére alapított felp.-i kérés pedig azért nem érdemel birói figyelmet, mert először is ezen vagyonnak ági minőségét alp. tagadásával szemben be nem bizonyitotta; másodszor mert alp.-nő az örökhagyó után később elhalt A. gyermeke és végrendeleti örökösnek különben is a törvényes örököse. Mellőzve még alp.-nek többi s a hagyatéki iratok, különösen a halálesetek felvételekben előforduló megjegyzések által támogatott védekezéseit, a kir. tszék kereseti kérelmével csakis a fentebb elősorolt indokainál fogva feltétlenül elutasította. (1888. szept. 24. 2074. sz.) Bpesti T. : Az elsőbiróság ítéletét a tekintetben, hogy felp. a végrendelet érvénytelenítésére irár^zott keresetével elutasittatott, hh.: egyéb részében pedig megváltoztatja akkép, hogy felp. részére a rabcsai 299. sz. telekjegyzőkönyvben 2 — 7. sorszám alatt jegyzett kilencz öl széles úrbéri telek fele részének tulajdonjogát megítéli s alp.-t kötelezi, hogy a megítélt tulajdonjognak a fenti arányban felp. nevére leendő bekebelezését tűrje, egyszersmind felp.-nek ugyanezen ingatlant a tulajdon arányának megfelelő közös birtoklásába átengedje. A kereset egyéb részeivel a kir. T. felp.-t elutasítja. Indokok: A kir. T. az elsőbiróság ítéletét a tekintetben, hogy felp.-t a végrendelet érvénytelenítése iránti keresetével elutasította, hh. azért, mert felp.-t erre nézve kereseti jog meg nem illeti. Ugyanis az 1864. évi márcz. 21-én elhalt Sz. J.-t törvényes leszármazója Sz. A. túlélvén, a törvényes öröklés néhai Sz. J. vagyonában, tehát a végrendelet megdöntésének joga, felp. kizárásával, nevezett leszármazót s illetve ennek törvényes képviselőjét illette meg; s miután nevezett leszármazó részéről az apai végrendelet meg nem támadtatott, sőt a hagyaték ezen végrendelet épségben tartásával, a létrejött egyezség alapján az 1. sz. a. szerint átadatott, felp., ki nem néhai Sz. J., hanem ennek 1876. évi decz. 12-én elhalt leszármazója Sz. A. után van az ági vagyonban való öröklésre hivatva, az első örökhagyó végrendeletét meg nem támadhatja, hanem csak azon igényeket érvényesítheti, melyek őt néhai Sz. A. után törvényes öröklés czimén megillethetik. A mi már most ezen törvényes öröklést illeti, előrebocsátva azt, hogy alp. nem vonta kétségbe, miszerint a rabcsai 299. sz. telekjegyzőkönyvben felvett ingatlan néhai Sz. J. apjáról, tehát közös törzs-