Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

Az öröklés jog-hatályának kezdete. 53 ő elhalálozása idejében megfoganva, vagy megszületve nem voltak, utóbb azonban megszületnek. Az örökhagyó ilyen szándékának megállapitását támogatja az is, hogy az örökhagyó ellenkezően nem rendelkezett és annak a feltevésére sem forog fenn ok, hogy az örökhagyó testvéreinek gyermekei között a szerint akart volna különbséget tenni, amint azok az ő elhalálozása idejében éltek-e vagy sem ? Az örökhagyónak most megállapított értelemben vett örökös nevezése a törvény által nincs eltiltva, sőt az 1894 : XVI. tcz. 2. £-ának 1. p.-ban az örökös tekintetében „a méhmagzat" és a „még nem született személy" között tett megkülönböztetés folytán kifejezetten megengedve van, az örökhagyó e részben nyilvánult akarata érvényesülésének tehát nincs jogi akadálya. Ezekből, ugy a másodbiróság részéről a törzsek szerinti öröklés megállapítására vonatkozóan felhozottakból folyóan a felp. jogosan követelheti, hogy az örökhagyó örökölt vagyonának felerészére az ő születendő törvényes leszármazóinak jusson; ez öröklését azonban utóöröklésnek minősíteni nem lehet, mert az utóörökösnevezés az örökhagyó kifejezett vagy megállapítható rendelkezésén alapulhat csak, a jelen esetben pedig az örökhagyó utóörökösödést kifejezetten nem rendelt s ilyen szándékára a körülményekből sem lehet következtetni és mert törvényes rendelkezés hiányában az örökhagyó akaratán kivül utóörökösödés, ez intézmény kivételes természeténél fogva meg nem állapitható és pedig a jelen esetben annál kevésbé, mert ellenkező végrendelkezés hiányában a felp. születendő gyermekeinek az utőöröklési joga jogilag csak annak a feltételezésével volna construálható, hogy az örökhagyó örököseiül, akik után az utóöröklés beállhatna, a törvényes örökösöket kivánta volna megnevezni, ezt azonban az örökhagyó kifejezetten kizárta azzal, hogy testvéreinek gyermekeit egyenes örökösül nevezte. A felp. születendő gyermekei tehát örökösükül ismerendők el ugyan, annak alapján azonban, hogy az örökhagyó utóörökösödést nem rendelt s örökölt vagyonáról kizáróan testvérei gyermekei javára rendelkezett s végül, hogy a felp.-nek gyermekei még most sincsenek, az is megállapítandó volt, hogy a felp. gyermekei javára tett rendelkezés csak abban az időben léphet hatályba, amelyben azok tényleg megszületnek, addig pedig kizárólagos örökösök az alperesek, akik e minőségüknél fogva az emiitett időpontig arra is jogosultak, hogy az egész hagyatékot haszonélvezhessék. (1902. jul. 3. 4134. sz.)