Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

Az öröklés előfeltételei. 47 nyes képviselője kiskorúságának ideje alatt éppen az elsőrendű alp., mint édesatyja volt, aki ellen öröklési igényét érvényesíteni kívánja s aki a kereseti ingatlanokat saját szerzemei^ének vitatván, a felp. öröklési igényét annak kiskorúságában és képviseletében saját maga ellen nem érvényesíthette. Minthogy pedig felp. a nem kifogásolt D) a. halálesetfelvétel szerint édesanyja halálakor, 1858. évi jul. 2-án csak négy éves volt s nagykorúságát, az alp.-ek előadása szerint a kereset inditását megelőzőleg husz évvel az 1876. évben történt férjhezmenetele által érte el s öröklési igénye reá nézve csak akkor vált érvényesithetővé: ellenében az elévülési határidő is csak 1876. évben vette kezdetét. (1900. jun. 13-án 1102. sz.) = Hasonló C. (1900. jun. 25-én 2o20. sz.): Felperesnek az 1861. évi okt. 13-án elhalálozott nagyapja J. J. után érvényesíteni kivánt öröklési joga ellen alp.-ek elévülési kifogással is éltek. Ez a kifogás alapos, mert felp., aki a hagyatékból semmit sem birt, öröklés iránti keresetét csakis 1894. nov. 22-én, tehát az örökség megnyilta után több mint 32 évvel későbben adta be : ez a kereset tehát tekintettel arra, hogy az elévülést csak a keresettel folyamatba tett peres eljárás s nem a perenkivüli hagyatéki eljárás szakitja meg, nyilván elévült, minek következtében felp. nagyapja hagyatékához örökjogot többé nem érvényesíthet. Valamint C. a törvény meghatározza azokat a jogokat, melyek elévülés alá nem esnek, az öröklési jog azonban azok közé nem tartozik s erre nézve külömbséget nem tesz, hogy az öröklési jog egy harmadik személy vagy örököstárs ellen érvényesíttetik. (1900. ápr. 3. 6835. sz.) Öröklési igény elévülése az osztrák jog uralmának idejében. 33. C.: Felp. mint az 1843. évben elhalt K. B. egyik leszármazója, a keresetben érintett 40 láncz föld pénzbeli értékének és az elvont hasznoknak K. B. hagyatéka részére megtérítése, illetve bírói letétbe helyezése iránt örökségi igénye érvényesítése czéljából alp.-ek ellen azon alapon lép fel, hogy a kereseti 40 láncz föld a K. B. hagyatékához tartozott ós arra nézve özvegyét I. A.-t csakis özvegyi jogon a haszonélvezet illette és alp.-ek jogelődei K. I. és neje nevére a helyszíneléskor nyilvánvalóan csak azért vétetett fel, hogy ily módon a K. B. hagyatékából is elvonassék. Felp.nek kereseti joga abban az esetben lehetne ugyan, ha az öröklési igénye K. B. után érvényesíthető lenne. Minthogy azonban az ősiségi nyilt parancs 9. §-a értelmében az oszt. polg. törvénykönyv életbe lépte előtt keletkezett és még el nem évült öröklési igények 1854. máj. l-ig voltak különbeni elenyészésük következménye mellett per utján érvényesitendők: ha tehát felp.-nek az 1843. évben elhalt nagyapja K. B. után öröklési jogon lett volna is netán érvényesíthető igénye a kereseti ingatlanhoz, miután ez az igénye 1854. máj. l-ig nem érvényesíttetett, az a körülmény pedig, hogy a kér-