Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

48 Öröklési jog. déses ingatlanok K. B. özvegye, az 1870. évben elhalt I. A. birtokában maradtak, ennek haláláig, állítólag özvegyi haszonélvezeti jogon, az igénylőt igényének a megszabott ezen határidőn belül érvényesítése alól fel nem mentette, felp. öröklési igénye tehát már akkor elenyészett. E szerint felp. öröklési igénye érvényesíthető nem lévén, a kereseti alapon, a K. B. hagyatékául állított ingatlanok egyenértékének és elvont hasznainak a hagyaték javára birói letétbe helyezését szorgalmazni sem lehet többé jogosult. A másodbiróság Ítélete tehát a kereset elutasítására nézve ezen indokoknál fogva helybenhagyandó volt. (1902. jun. 12. 1234. sz.) — V. ö. C. : Az 1853. máj. 29-en kibocsátott erdélyi ősiségi nyiltparancs életbe lépte előtt elbalt örökhagyó örökösei, ha a hivatkozott pátens 9 §-ában meghatározott idő alatt örökösödési igényeiket nem érvényesítették, az örökösödési igény a bivatolt szakasz intézkedése értelmében elenyészett. (1896. évi 8110. sz.) Csupán az osztatlanul és közösen birtokolt örökség iránti igény nem évül el. 34. B p e s t i T.: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, az elévülési kifogásnak helyt nem ad, ennek következtében az elsőbiróságot utasítja, hogy a jelen ítélet jogerőre emelkedése után, az elévülési kifogásra való tekintet nélkül hozzon uj határozatot. Indokok: Felp.-ek keresetüket az 1855. évi márcz. 1-én elhalt közös szülőjük, illetve nagyszülőjük néh. M. M.-né Sz. I. után megnyílt örökösödésből származtatják, illetve osztályrészük kiadása iránt indították. A perfelvételre megjelent 'alp.-ek ezzel szemben első sorban az elévülésre, illetőleg elbirtoklásra hivatkoztak. Az elévülési kifogásnak azonban a fenforgó esetben helyt adni nem lehetett, mert az öröklési jog megítélésénél az orsz. bír. értekezlet által visszaállított magyar törv.-ek az irányadók, ezek szerint jelesül a Hármaskönyv I. rész 46. czim 6. §-a, továbbá a 78. czim 5. §-a szerint az elévülés az osztályos atyafiak között sohasem engedtetik meg. Ebből következik, hogy az elévülés alól ki van véve, s igy az elbirtoklásnak tárgya sem lehet az osztályos testvérek, illetve azok utódai közötti örökösödés. De még ha ettől eltekinteni lehetne is, a fenforgó esetben alp.-ek azért sem hivatkozhatnának sikerrel az elévülés, illetve elbirtoklás kifogására, mert alp.-ek jogelőde, az örökhagyó M. M.-né vagyonát jobb tudomása ellenére, osztályos társainak elhallgatásával irattá egyedül a maga nevére, s igy az elbirtoklásnak egyik kelléke, a valódi birtok, nem is bizonyittatott. (1894. febr. hó 7-én, 2781/893. sz.) C. : A másodbiróság Ítélete megváltoztattatik és az elsőbiróság elutasító ítélete hagyatik helyben.