Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

Az öröklés előfeltételei. 45 VII. rendű alp. kérte, a IV—IX. rendű felp.-ek öröklési jogának elévülését félbe nem szakította; mert az öröklési igény előzetes hagyatéki eljárás nélkül is, kereset utján lévén érvényesíthető, az öröklési jog elévülését csupán az örökösödési kereset megindítása szakithatja félbe. A másodbiróság elutasító Ítélete IV—IX. rendű felp.-ek irányában a kereset főtárgyára vorjatkozóan az előadott okokból hagyatott helyben. (1899. febr. hó 23-án, 4413/898. sz.) 31. C.: Általános jogszabály, hogy a magánjogi követelések, hacsak külön szabály mást nem rendel, elévülés alá esnek. S minthogy ez idő szerint nincs érvényben oly külön jogszabály, mely az öröklési igényeket az elévülés alól kivenné : az általános jogszabály az öröklési igényekre is alkalmazandó. A hármas törvénykönyv I. 46. cz. 6. §-ának és a 78. cz. 5-ának a másodbiróság részéről felhívott intézkedései annyiban, amennyiben azok az ősiség fennállott intézményével kapcsolatban voltak, az ősiség nyilt parancs életbe lépte következtében, melylyel az ősiség megszüntettetett, okszerüleg erejüket vesztették; amennyiben pedig az intézkedések a szabad öröklés tárgyaira vonatkoznak, azok nem alkalmazhatók általánosságban az öröklési igények minden nemére, hanem az örökösödési jogviszonynak egyedül arra az állapotára, midőn a több örököst illető vagyon osztatlanul birtokoltatik az örökösök között, avagy egyik vagy több örökös a több örököst is illető közös örökséget mint ilyent tartja birtoklásában. Tekintve pedig, hogy felp.-ek nem is állítják azt, hogy 1 — 3. rendű alp.-ek atyja, M. G. az anyai jutaléknak állított ingatlanokat kifejezetten mint osztatlan közös örökséget leánytestvérei nevében is bírta volna; a másodbiróság ítéletének indokolásában felhozott s a hármas törvénykönyv idézett szakaszaira alapított érvelés meg nem állhat. De nem állhat meg a másodbiróság által az elévülés kizárására felhozott az az ok sem, hogy 1—3. rendű alp.-ek az elévülésre már csak azért sem hivatkozhatnak, mert jogelődük, M. G., az ingatlanokat jobb tudomása ellenére az osztályos társak elhallgatásával irattá a saját nevére és valódi birtoklást nem is bizonyított; mert 1—3. rendű alp.-ek és atyjuk M. G.-nak tényleges, háboritlan, kizáró és saját nevükben folytatott birtoklása 32 évet meghaladó időn át tartván, a birtoklás jóhiszemét 1—3. rendű alp. kimutatni tartozik, és mert magából abból a tényből, hogy M. G. a közös előd hagyatékául felvett ingatlant felp.-ek és általán a rokonok elhallgatásával adatta át bíróilag magának : M. G. rosszhiszemű avagy épen jogtalan eljárására következtetni még nem szükséges, amennyiben M. G. oldalrokonai, jele-