Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

34 öröklési jog. zölhető, a R. J. tulajdonát képezett vagyon pedig- peressé nem tétetvén, annak birói átadása per útjára nem tartozik. (1885. nov. 11-én 53.625. sz.) C.: A m.-bíróság Ítélete nem felebbezett részében érintetlenül, a perköltségre nézve pedig hh. Ellenben az alp.-i viszontkeresetre vonatkozólag megváltoztatik, és kiskorú R. J. és Teréz keresetének törvényes öröklés jogczimén helyt adván, 1875. évi szept. 28-án elhunjrt R. Julianna és Terézia hátrahagyott javaira öröklési joguk megállapíttatik, feljogosittatván ezen itélet alapján a hagyatéki javak átadását az illetékes hagyatéki hatóságnál kérelmezni. Indokok: Habár a T.-nak az általa felvett azon kérdésre, ,,hogy R. Julianna ós R. T. örökhagyók után maradt vagyonban R. J. a jelen perbeli kiskorú alp.-ek atyja, birt-e öröklési s ebből folyólag végrendelkezési joggal" — kifejtett nézete kétségbe nem vonható, s ebből következőleg R. J. végrendelete, amennyiben az általa meggyilkolt nővéreinek hagyatéki javairól is intézkedett, illetve intézkedni vélt, érvénytelennek tekintendő és ez alapon alp.-ek öröklési igényének hely adható nem volt; minthogy azonban a vitás öröklési kérdés egyedül ezen alapon a perbeli tényálláshoz képest meg nem oldható, mivel kiskorú alp.-ek nemcsak a D) a. végrendelet, de a törvény alapján is formálnak öröklési igényt: ezen helyzetben pedig azon kérdés is megoldás tárgyát képezi, ,,hogy a gyilkos R. J.-nak gyermekei jogositva vannak-e a képviseleti jogon való öröklés mellőzésével mint örökhagyók legközelebbi rokonai, saját személyes jogukon törvényes öröklési igényt formálni ?•" Ezen kérdést azonban alp. kiskorúak törvényes öröklési igénye tekintetében kedvezőleg kellett eldönteni azért, mert nincs oly tételes törvényünk, amely azon esetben, ha az öröklésre közvetlen hivatott személy érdemetlenné vált, kimondaná „miszerint az érdemetlen örökösnek törvényes örökösei is az öröklésből kizárva lennének'1. De nem csak hogy hazai tételes törvényeink nem tartalmaznak ily tilalmat, hanem a magánjogot szabályozó törvények általában elfogadták azon jogi tételt, hogy ha a közvetlenül örökölni hivatott személy az örökséghez érdemetlenségi okból nem juthatott, olyannak tekintetik, mintha az örökhagyó előtt hunyt volna el, tehát örökösei öröklési igényüket saját személyükben közvetlenül érvényesíthetik. Sőt az általános jogérzetet is sértené oly személyeknek törvényes öröklési joguktól megfosztása, akik a bűnös cselekmény elkövetésében teljesen ártatlanok, és méltán ütköznék oly intézkedés az emberi érzületbe, amely a kiszabott büntetés foganatosítása után, az elkövetett bűnténynek nem kártérítésen alapuló