Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

32 Öröklési jog. törvényeink szelleméből világosan következtethető. Ugyanis a Hk. I. 14. és 15. cz. azt rendeli, hogy a rokongyilkosok jószága és örök­sége a meggyilkoltnak fiaira, vagy egyéb törvény szerint való örököseire száll. A fennállott, de már e tekintetben hatálytalan tör­vény intézkedése tehát még eshetőségét is kizárta annak, hogy a meggyilkolt után a gyilkosság bűntettét elkövető egyén örökösöd­hessék. Az ideigl. törv. szab. 7. §. utolsó bekezdése pedig a szü­lők által gyermekeiknek és viszont érdemetlenségi esetekben az örökségből való kitagadását megengedi. Igaz, hogy a törvénynek ez intézkedése csakis a szülők és a gyermekek közötti örökösö­désre vonatkozik, és hogy annak alkalmazhatósága az örökhagyó akaratától tétetik függővé, de oly esetben, midőn az örökös oly súlyosabb beszámitásu cselekményt követ el, melynek következté­ben az örökhagyó valódi végakaratát érvényre nem emelheti, s ek­ként az ideigl. törv. szab. 7. §-ában gyökerező jogával nem élhet, az örököst örökségben részesíteni a törvény czélzatával össze nem egyeztethető. És ha áll ez a gyermek és a szülő között felmerül­hető örökösödési kérdésre, állni kell a távolabbi rokonok közötti örökösödési ügyekben is. De különben bűncselekmény annak elkö­vetője előnyére jogforrás nem lehetvén, a meggyilkolt egyén vagyo­nában, miután az örökösödés megnyilta bűnös cselekménye által idéztetett elő, a tettes örökös nem lehet, annál kevésbé, mivel ellen­esetben a bűnös cselekmény lenne mintegy megjutalmazva, mi pedig már csak a közerkölcsiség szempontjából sem engedélyezhető meg. Nem birván tehát néhai R. János általa meggyilkolt Julianna és Terézia nővérei után öröklési joggal, az ezeket illetett javak az ő tulajdonaivá nem váltak; ennélfogva végrendelete, amennyiben e javakról is intézkedett, vagyoni rendelkezési képesség hiánya miatt érvénytelen, s ennek kimondását felp.-ek jogszerűen követelhetik. Mert alp. nem vonja kétségbe, hogy R. Julianna, János és Terézia örökhagyók 1869. nov. 23-án és 1875. szept. 28-án elhalt R. J. és S. T. házastársaktól származtak, mely körülmény egyébbiránt R. J.-ra vonatkozólag a végirathoz N) alatt egyszerű másolatban, s a bünpernél 41. sz. a. eredetben csatolt anyakönyvi kivonattal, mind­három örökhagyóra nézve pedig a keresethez B) a. mellékelt hite­les telekkönyvi kivonat A) és B) lapjaival is bizonyitva van. Hogy pedig R. J. örökhagyó apja felp.-éknek testvére volt, az a kereset­hez hiteles alakban mellékelt családi értesítővel, valamint W. A. plébános és S. F. községi biró tanuk vallomásával van igazolva. E szerint kétségtelen, hogy R. Julianna és Terézia után, R. J. örök­lési joggal nem birván, apai ágon felp.-ek vannak hivatva az örök-

Next

/
Thumbnails
Contents