Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

26 I »r«iklési jog. sik két leánya, a felp. és 2. rendű alp., mint apácza, e személyi állapotuk következtében öröklésre képtelen. Kétségtelen ez a végrendelet 3. pontjának világos szövegezéséből is, mely szerint örökhagyó kijelenti, hogy felp.-nek (és a 2. rendű alp.-nek) vagyont nem hagyhat, s ezt a rendelkezést nem a maga akaratával, hanem egyedül és kizárólag azzal indokolja, hogy a felp. és 2. rendű alp., mint apácza, szegénységi fogadalmat tett — és a fogadalom aláírásával — az örökösödésről Írásban is lemondott. Nem az örökhagyó akaratán, hanem kizárólag a téves feltevésen múlott tehát, hogy a felp. örökségben nem részesittetett. E felfogás helyességét erősiti meg az örökhagyónak az az intézkedése is. hogy a felp. és 2. r. alp.-nek zsebpénz czimén életjáradékot hagyott, félreérthetetlenül kimutatván ezzel, hogy vagyonában mind a három gyermekét részeltetni akarta; továbbá az is, hogy vagyonát kizárólag nejére és gyermekeire hagyta, másokat abban részesíteni még hagyománynyal sem kívánt. Mindezek mellett a végrendelet 3. pontjában foglalt ennek a közbevetett kijelentésnek ,,akik akaratuk ellen kolostorba léptek" — jelentőséget tulajdonítani nem lehet, minthogy ez a közbevetőleg tett megjegyzés a rendelkezés megokolásával összekapcsolva, tehát azzal összefüggésben nincsen. Az előadottakból megállapítható egyrészről az, hogy az örökhagyó végrendelkezése téves feltevésen alapszik és másrészről, hogy kizárólag ennek a tévedésnek tulaj donitható a felp.-nek az öröklésből kihagyása s az I. r. alp.-nek általános örökösül nevezése. Az örökhagyó tévedése és végrendelkezése közt az okozatos összefüggés tehát nyilvánvaló, amiből meg okszerüleg következik az, hogy a végrendeletben az örökhagyónak nem a valódi akarata nyert kifejezést. Mindezeknél fogva a lényeges tévedésen alapuló végrendeletet félre kellett tenni s a törvényes örökösödés rendjét kellett megállapítani. (1902. nov. 25-én 31,200. sz.) Bpesti T.: Az elsőbiróság ítéletét oly értelemben, hogy örökhagyó végrendeletét csupán felp.-sel szemben mondja ki érvénytelennek és hogy felp.-t feljogosítja arra, hogy ezen ítélet alapján annak jogerőre emelkedése után a részére letéteményezett 65.240 K 40 f.-nyi tőkének és annak a letétel napjától járó letéti kamatának kiutalványozása iránt közvetlenül a hagyatéki bíróságnál folyamodhatik, helybenhagjga. Indokok: A C.-nak 03. sz. teljes-ülési polg. döntvényében egyenkint fel vannak sorolva a holtkézről intézkedő azok a törvények, a melyek jogrendünknek az ősiség eltörlésével beállott teljes átalakulása folytán elavultaknak tekintendők. A szerzetesek