Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)
Az öröklés előfeltételei. 27 öröklési képességét korlátozó 1715:LXXI. tcz. azonban ebben a döntvényben fölemlítve nincsen és ebből folyólag nem osztja a T. az elsőbiróság által elfoglalt azt a jogi álláspontot, amely szerint ezt a törv.-t is elavultnak tekinti és pedig annál kevésbbé, mert ezzel a törvénynyel ellentétes birói gyakorlat jogéletünkben nemcsak nem gyökeredzett meg, hanem ellenkezőleg összes hazai iróink a szerzeteseket részben az előbbi jogállapotnak megfelelően még jelenleg is öröklésképteleneknek nyilvánítják. Mindazonáltal az idézett törv. vonatkozó intézkedései által felp. öröklési képességétől megfosztottnak nem tekinthető. Ugy jogi irodalmunk, mint birói gyakorlatunk egyaránt ezt a törv.-t mindenkor akként értelmezte, hogy ezen törv. értelmében csupán az ünnepélyes szegénységi fogadalmat tett szerzetesek tekintetnek öröklésképteleneknek. Altalános egyházjogi szabály, hogy a kongregácziók tagjai szintén tesznek szegénységi fogadalmat, azonban ez csak egyszerű fogadalom, ametynek éppen ezen minősége különbözteti meg annak jogi hatását az ünnepélyes fogadalom jogi következményeitől. A kongregácziók tagjai még abban az esetben is, ha fogadalmuk nem határozott évekre, hanem határozatlan időre szól, ezen fogadalmuk következtében nincsenek örök időre kötve rendjükhöz, amennyiben a rendből bármikor, minden kötelezettség nélkül kiléphetnek, vagyonuk felett halál esetére szabadon rendelkezhetnek ; hatályos végintézkedés hiányában pedig vagyonuk felett a közönséges törv.-es örökösödés áll be, magának a kongregácziónak sem törv.-es örökösödési joga, sem valamely köteles hagyományhoz nincsen igénye és vagyonuk tekintetében a kongregáczió tagjai rendszabátyuk értelmében csak annak a korlátozásnak vannak alávetve, hogy vagyonuk haszonélvezete az alatt az idő alatt, mig a rend kötelékéhez tartoznak, a kongregácziót illeti meg. Ehhez hasonló az irgalmas nénék társulatának F) alatt csatolt szabályzata is, amelynek tagja a felj). A felp. által tett szegénységi fogadalom tehát jogi hatásában abban különbözik az ünnepélyes fogadalomtól, hogy ez utóbbi ugy a rend tagjára, mint magára a rendre nézve, eltekintve a pápai felmentés esetét, örök időre feloldhatatlan és hogy ennek folyományaként az ily szerzetesnek minden vagyona ipso jure magára a szerzetre átszáll. Mindezeknél fogva a felp. öröklési képességét helyesen állapította meg az elsőbiróság. Az elsőbiróság Ítéletének indokolását ennyiben módosítva, Ítélete vonatkozó többi indoka alapján hagyatott helyben; megjegyeztetvén, hogy az Ítélet kiegészítése azon alapszik, hogy az örökösödési perekben a jogviszony végleg szabályozandó. (1903. jan. 28-án 683. sz.)