Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

Hagyomány. 349 magukban érvénytelenek és igy az azokban érdekelt hagyatéki rész olyannak tekintendő, melyben végrendelet nélküli öröklésnek van helye. Ezen keresetükkel azonban felp.-eket a tsz. elutasitandóknak találta, mert a végrendelet érvénytelenittetni kért 5. pont f) alpontjának ezen tartalma : „Ha az adósságok és a jelen fiókvégrendelet 4. pontjában hagyományozott 8000 frt alapitványi öszszeg is mind ki lettek elógitve, akkor a p.-kakati birtok fennmaradó része, vagy ha netalán N. leányom 2000 frt életjáradéka nem remélt időközi elhalálozása folytán megszűnt volna, ugy a jövedelemnek erre eső része is három éven által, nemkülönben a 7800 frt szőlődézsmaváltsági papír is, ez mindenkorra* br. M. O. fiamnak, vagy ha ő életben nem, avagy külföldön lenne; kedves öcsém ifj. V. M. urnák kezéhez szolgáltassák, kik is szívesek lesznek azt, az előttük tudva levő és általam szóval szivükre kötött czélra fordítani." továbbá a végrendelet érvényteleníteni kért 7. pontjának ezen tartalma : „A budapesti bankfióknál elzálogosított 7800 frt szőlődézsmaváltsági kötvény, mihelyt kiváltva leend, adassék át O. fiamnak, hogy ha ő életben nem lészen ifj. br. V. M. urnák, hogy ők azt a jelen végrendeletem 5. tételének f) pontjában emiitett és ujabban is a szivükre kötött czélra használják", ugy az elhagyományozott vagyonrész; mint azon személyek megjelölése tekintetében, a kiknek kezéhez az kiszolgáltassák, illetőleg átadassák, teljesen határozott, világos és igy végrehajtható hagyományozást rendel. Az a körülmény ugyanis, hogy a czélt, melyre végrendelkező e hagyatékrészt szánta, magában a végrendeletben vagy egy ennek kellékeivel biró külön okiratban nem jelentette ki, hanem csak szóval kötötte szívökre a nevezetteknek a czélt, melyre azt fordítani „szívesek lesznek", illetve, hogy azt „ezen czélra használják", a végrendelet megtámadott intézkedéseit hagyományozási jellegétől meg nem fosztja, érvénytelenné és semmissé nem teszi, mert a czélhatározás a hagyományozásnak nem lényeges alkateleme, hanem esetleg oly mellékrendelkezés, mely csak abban az esetben kötelezi a hagyományost a hagyatéknak azon czélra fordítására, ha a czél nem csak kijelentetettt, hanem kötelességül is tétetett; jelen esetben pedig a megnevezett személyek szivére kötött czél ki sem jelentetett a végrendeletben, tehát annak betöltése a megnevezett személyeknek, a kik a hagyományt átvenni első és esetleg másodsorban jogositvák, egyedül szívességükre bízatott; kik közül az első sorban nevezett végrendelkezőt túlélő fia br. M. O. megfelelve a végrendeletben kezéhez adni rendelt hagyomány iránt a végrendelkezőnek szóval közölt czólja és óhajtásának, az alp. által csatolt