Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

Öröklési jog. 2. a. fiók végrendeletében és 4. Írásbeli intézkedésében, a néhai br. M. L.-né végrendeletbeli megtámadott hagyományoknak minő czélra leendő fordítása iránt intézkedett is ; mely intézkedését illetőleg, a felp.-ek által tett azon kifogás, hogy az nem felel meg a br. M. L.-né által br. M. O.-val közölt czélnak, azonfelül, hogy felp. ek a valódi czélt meghatározni nem is tudják s hogy kifogásuknak az M. L.-né végrendeletében kifejezést nyert bizalommal szemben elfogadható alapot adni nem képesek: azért nem jöhetett birói figyelembe, mert miként fentebb kifejtve lett, M. 0. az első sorban részére kiszolgáltatni rendelt hagyományt, a megtámadott végrendeletben ki sem jelentette s neki kötelességévé éppen nem tett czélra fordítani nem is lett volna kötelezhető. Ezek szerint tehát a jelen esetben nem forog fenn a felp.-ek által kimondani kért érvénytelenség, annál kevésbé, mert ugy a hagyomány, mint a hagyományos, kinek kezéhez az kiadandó, meghatároztatván, a czél, melyre a hagyományt végrendelkező szánta, nem is lett a hagyományosok meghatározására bízva, hanem bár jogi kötelezettséget meg nem állapító alakban, egyszerűen szívökre lett kötve, a mi legfeljebb ezen czélhatározás iránt a végrendeletben foglalt, közelebbről ki nem fejezett intézkedésnek a hagyományos br. M. 0. által kérhetett érvénytelenítését, de nem a hagyományozás érvénytelenítését indokolhatná, mivel a végrendelkezőnek a végrendeletben kifejezett valódi akarata csak az volt, hogy ezen megtámadott pontokban foglalt hagyatéki rész br. M. O. esetleg ifj. br. V. M.-nek kiadassék; teljesen biztos lévén a részben végrendelkező, hogy ezen végrehajtható intézkedésének végrehajtása esetében azon czélja, melyet nevezett hagyományosainak élő szóval szívökre kötött, teljesülni fog; továbbá, mert M. O.-nak s esetleg V. M.-nek hagyományosi minőségét nem szünteti meg az, hogy a nekik kiadni rendelt hagyományt bizonyos czélra óhajtá örökhagyó általuk fordíttatni, mert érvényes hagyományozás, még kötelezőleg kijelentett czélhatározással is, annál inkább nem kötelező alakban a hagyományos szivére kötött, de a végrendeletben ki sem fejezett czéllal történhetik, miből az is következik, hogy hagyományozás a hagyományos anyagi haszna nélkül is érvényesen történhetik; tehát a végrendelet megtámadott pontjai még csupán azért, mert a bennök foglalt és a megnevezett személyek kezéhez szolgáltatandó hagyományokat végrendelkező ő általuk bizonyos czélra kívánta fordíttatni, mely czélt azonban ki nem fejezte, érvényesek maradnak és csak a czélhatározás nem volt a megnevezett hagyományosokra kötelező. Ily intézkedés vagyis czélhatározással való hagyományo-